Halmágyi Pál szerk.: IV. Honvéd emléknap Makón 1997. A Makói Múzeum Füzetei 91. (Makó, 1998)

Dr. Sávai János: A licenciátusok szerepe a délvidéki magyarság megtartásában

kodásuk. Bár a Hitteijesztés Kongregációja,

1 amely a katolikus hit terjesztésére jött létre (1622), igyekezett misszionáriusokat küldeni a „hitetlenek földjének" nevezett Hódoltságba, még ez is kevésnek bizonyult. A ferencesek mellett megjelentek a jezsuita misszionáriusok is, de ők inkább az északi országrészben fejthettek ki jelentős tevékenységet.

2 Ugyanígy a pálosok és azok a szerzetes közösségek, amelyek a királyi országrészbe érkeztek. A paphiány a három részre szakadt ország minden részében katasztrofális, mert felbomlott az egységes irányítás, a püspökségek vezetők nélkül, az iskolák pedig az állandó háborúk miatt tanítók és anyagi alapok nélkül maradtak. Sok, az iskolákat, szociális intézményeket biztosító egyházi birtok elveszett. A házaiktól, vagyonuktól megfosztott szerzetesek nem biztosíthatták növendékeik nevelését. A szülőknek pedig nem volt pénzük gyermekeik taníttatására, mert a nép maga is nagyon szegény volt. A licenciátusok Ez a kényszerű helyzet indított el a katolikus egyházban egy olyan gyakorlatot, amely ebben az időben páratlanul merész és újszerű volt. A misszionáló szerzetesek, ill. a még megmaradt kevés pap egyre-másra bíz meg világi férfiakat egyházi szolgálattal olyan közösségekben, ahová csak nagy ritkán juthat el felszentelt pap. Nem tudni, ki és mikor kezdte el ezt a gyakorlatot. Némi nyomát látjuk már a 16. század végén, hogy a pap nélküli egyházközségek tanítója gyűjti össze a hívő népet vasárnaponként közös imádságra, énekre és Isten igéjének hallgatására. Ilyenkor a tanító vagy iskolamester felolvas egy részt a Szentírásból, s hozzá valamilyen prédikációs könyvből a megfelelő beszédet.

3 A világiak bevonása az egyházi szolgálatba a misszináló jezsuiták és ferencesek lelkipásztori módszere, hogy távozásuk után ne maradjon az egyházközség vezetés és a katolikus hit tanítója nélkül. Meghatalmazzák ezeket a — többnyire nős, érett és értelmes — férfiakat az istentiszteletre való összehívás, imádság, vasárnapra rendelt evangélium és prédikáció felolvasásával.

4 Később engedélyt kapnak a keresztelésre, temetésre, sőt az esketésre is. A világiak ilyetén való alkalmazása annyira elteijed, hogy Pázmány Péter esztergomi bíboros érsek szabályozni kívánja a szolgálatot. Több egyházmegyei és tartományi zsinaton foglalkoznak a kérdéssel, ahol is elrendelik, hogy a világiak egyházi szolgálatát főpásztor, ill. annak nevében a főesperes engedélyéhez, licenciájához kötik.

5 Ezeket a férfiakat nevezik licenciátusoknak, mivel egyházi megbízással teljesítik szolgálatukat. Észak-Magyarországon, a Dunántúlon, az Alföldön és a Délvidéken éppúgy, mint Erdélyben találunk licenciátusokat. Elteijedtségük olyan nagy, hogy a tihanyi apát külön regulát ír számukra, a püspökök pedig egyházmegyei zsinatokon rendelkeznek szolgálatukról. Pázmány érsek meghívja őket az egyházmegyei tanácskozásra. Hogy mit jelentett a lelki éhség a népben, mutatják azok a megrendítő jelentések, kérő levelek, amelyekben a nép papért könyörög a pápához, hogy lelki vigaszt kapjon mérhetetlen nyomorúságában. A csanádi püspökséget teljesen szétzilálták a törökök. Hosszú ideig, majd kétszáz évig a csanádi püspök be sem tette a lábát az egyházme30