Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)
Forgó Géza: Csanád vármegyei gazdasági és ipari kiállítás 1886. október 10-17
Harsányi Dániel vezetésével az udvari nyári mulatóhelyen a kézmű- és gyáripar termékeit helyezték el. A nagytermet Bartholomeidesz János irányításával a házi-ipar készítményeivel rendezték be. A színkör pedig a mezőgazdasági terményeknek adott otthont. Az itteni munkálatokat Török Imre megyei főügyész felügyelte. A többi helyiségben Czene Péter vezette a kiállításrendezést, amelyben segítségére volt Molnár János és Szentpéteri Sámuel. A kiállítást három fő csoportra osztották: kézmű- és gyári ipar, házi-ipar és mezőgazdaság. 5 3 A Csanád vármegyei gazdasági- és ipari kiállítás 1886. október 10-én, délelőtt 11 órakor tárta ki kapuit. Makó város főtere zászlódíszbe öltözve fogadta a látogatókat, közöttük Ráth Károlyt, a budapesti iparoskörök lelkes szervezőjét, az Országos Iparegyesület alelnökét, akit tíz órakor az iparosok népes küldöttsége kért a kiállítás megtekintésére. „A helyszínre érve rögtön tanácskozmányszerűleg összeültek és megbeszélték a kézműves iparosok érdekében való teendőket." 5 4 Lonovics József főispánt — mint védnököt — a Török Imre vezette küldöttség kérte fel a megnyitó beszéd elmondására. A helyszínre érkezve a kíváncsiak népes serege éljenezte meg, majd Major Miklós polgármester üdvözölte. 5 5 A főispán beszédét éljenzés és taracklövések követték. Lonovics József és Ráth Károly a kiállítási bizottság és a „makói előkelő hölgyek" kíséretében belépett a kiállítás területére a Rákóczi induló hangjaira. A látogatókat az első teremben Szűcs József festő által készített portrék várták, Kossuth Lajosé, Tisza Kálmáné és gróf Széchényi Pál ipar- és kereskedelmi miniszteré. A festőművész levélben ajánlotta fel a gróf Széchényi Pálról készült művét, melynek megőrzésével az ipartestületet bízták meg. Sajnos, napjainkra a kép elveszett. 5 7 A látogatót először az asztalosok, cipészek, csizmadiák, kalaposok, kerékgyártók, szabók, szitások, szűcsök remekei fogadták. Kitettek magukért a híres makói kovácsok is ekéikkel és a kocsikhoz gyártott alkatrészekkel. 5 A fazekasok helyben készítették el agyagedényeiket. Legnépszerűbbek az agyagpipa-készítő mesterek voltak. 5 9 Sokan hiányolták a hagyományos parasztbútorokat, „amiknek a régi magyar stylű kivitelben tartott példányai oly kedvesek a régibb gazda lakásoknál s melyeknek vissza kellene hódítani a tért a gyárilag előállított bolti áruktól." 6 0 Hiányoztak az igazi paraszti szűcsmunkák is, a bekecsek és a ködmönök. Nem talált megértésre az a szűcsmester, aki subáját a magyar címerrel díszítette, pedig bizonnyal elismerést várt, de a kor erkölcse elítélte, ha a nemzeti jelvényt árucikként használják. 6 1 Nagy népszerűségnek örvendtek a makói cukrászok pl. Lélek István (1861— 1924) és főleg a borkereskedők, közöttük Kiss Ödön ízlésesen elrendezett „csoportosításai". A legnagyobb sikert Sonkovics János vendéglős terített asztala aratta. 62 ASzundy Károly, az ipariskola igazgatója által kiállított tanoncrajzok „inkább az építészeti styl körébe vágtak, mint a kézműiparéba". Az építészeti ipar egy tervrajzzal voltjelen, amely a bírálatot megállta, mégis „jeléül szolgál annak, hogy nálunk az építészet szunnyadóban van". 6 3 A háziipar területén a vidék asszonyai jeleskedtek. Két magyarcsanádi leány 81
