Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)
Marosvári Attila: Hipotézisek a kiszombori körtemplom keletkezéséről
11. századi történetéhez tartozna, hanem a 12. század fordulója körüli bizantiniz20 must képviseli." Marosi Ernő érvelése, tehát az egész csoport építésének későbbre datálása, s esetleges összefüggésbe hozása a 12. századi bizantinizmussal nem csupán építészettörténeti, de logikai szempontból is megválaszolta azt a kérdést, amelyet sem Gervers-Molnár Vera, sem Dávid Katalin, sem pedig Györffy György nem válaszolt meg, tudniillik azt, hogy ha a kiszombori rotunda keletkezése a bizánci típusú kereszténység dél-alföldi megjelenésével volt össszefüggésben, akkor mi volt a magyarázata a karcsai és gerényi rotunda fölépítésének, amelyek e területtől több száz kilométeres távolságra találhatók. Persze, a logikai levezetés vissza is fordítható,^ itt viszont Marosi Ernő maradt adós a válasszal: vajon a kiszombori rotunda 12. századi építése hogyan volt levezethető a johanniták karcsai birtoklásából, hiszen semmiféle adat nincs arra, hogy a johanniták megfordultak volna Kiszomboron. A felvetett kérdésekre, s ezzel együtt a kiszombori rotunda építésének időpont-meghatározására a templom régészeti föltárása adhatott újabb fogódzókat. 3. Az 1975-ös régészeti föltárást követő hipotézisek Az 1975-ben megkezdett föltárás, amelyet Kozák Károly régész irányított, az eredeti padlószint helyreállításával, valamint falkutatással indult meg. Ennek során napvilágra került a barokk kori átépítés során lebontott hatodik karéj, s megtalálták az eredeti, a „falsíkból kissé kilépő" kapuépítmény maradványait. Az eredeti alapépítmény föltárása világossá tette, hogy a külső héjazat és a belső karéjok építése egyidejű, azaz Dávid Katalin fölvetése a templomépítés két szakaszával kapcsolatban nem igazolódott be. A föltárás kimutatta azt is, hogy az alapozás technikája teljesen megegyező a karcsai templom alapjáéval, így föltételezhetően egyazon építőműhely alkotásával állunk szemben. A kutatás azt a föltételezést is megcáfolta, hogy a 13. századi boltozat egy korábbi, a Tatáijárás során megsérült építmény kiegészítése lenne, bebizonyosodott, hogy a fal és a boltozat szerves egységet alkot. Teljesen új fölfedezésnek bizonyult a rotunda nyugati homlokzatához csatlakozó, megközelítőleg négyzet alakú „előcsarnok", vagy templomhajó alapfalainak föltárása. Ez a körtemplomoknál gyakori megoldás a kiszombori esetében mindeddig ismeretlen volt. Kozák Károly föltételezése szerint ez a méteres falvastagságú, 3,5x3,5 méteres belvilágú épület a körtemplommal együtt épült, s vélhetőleg emeletes volt. Ebből az épületből (toronyból?) lehetett átjutni a nyugati karéjban kialakított karzatra, amelynek nyomait szintén megtalálták. Innen ugyanis egy falba épített lépcső vezetett (s vezet ma is) a rotunda boltozata feletti térbe, amelyet Kozák Károly véleménye szerint egy lőréses fal és tetőzet zárt le. A külső falkutatás során kiderült az is, hogy a külső köpenyen mintegy 2 méterre egymástól kecses, félköríves keresztmetszetű faloszlopok voltak. 2 1 A régészeti feltárások alapján Kozák Károly kísérletet tett arra, hogy a hatkaréjos körtemplomok építési időrendjét megállapítsa. Marosi Ernőhöz hasonlóan ő is az 1187-ben bizonyíthatóan a johanniták birtokában lévő karcsai templom 25
