Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Dömötör János: Rudnay és Vásárhely

DÖMÖTÖR JÁNOS Rudnay és Vásárhely A témaválasztást részben az indokolta, hogy a Rudnay irodalom — megítélésem szerint — nem kellő mélységben és értékben foglalkozik a művész három éves (1905—1908) vásárhelyi korszakával, pedig ez a periódus a fiatal alkotóra komoly hatást gyakorolt, elsősorban művészi magatartását és etikáját illetően. Ezen túl az 1926—27-es nyári művésztelepek feldolgozása is helytörténeti feladatot képez, mert ez ugyan Rudnay alkotói pályáját már nem formálta, de a főiskolai művésztelep gazdagította, színesítette a város művészeti életét, sőt az itt akkor először megfordult művésznövendékek közül ketten is, Füstös Zoltán és Hanna Mela letelepedtek a városban. Barcsay Jenő Vásárhely iránti érzelmeit, háláját pedig majd félszázados idő távlatában végrendeleti intézkedésében is kinyilvánította. Rudnay Gyula festőművész első és egyben leghosszabb vásárhelyi tartózkodása a századelőhöz kapcsolódik. Tehát a vásárhelyi kulturális életnek, művészetnek ahhoz a virágkorához, amely arra indította Ady Endrét, hogy szenvedélyes szavakkal védje meg a várost a „paraszt Párizs" jelző lekicsinylő, gúnyos hangsúlyától. Ebben az időben élt és alkotott a városban Tornyai János és Endre Béla festőművész, Pásztor János és Kallós Ede szobrászművész. Megfordult azonban többször is a városban a szomszédos Szentesen élő Koszta József és a Kecskemétről idelátogató Iványi Grünwald Béla is. Ekkor lett a város az államformát illetően legradikálisabb politikai szervezet, a Köztársasági Párt központja. Ez időben alapították a vásárhelyi művészek a népi fazekasság gazdag és veszélybe került értékének megmentésére a Művészek Majolika és Agyagipari Telepét. Ekkor ért Hódmezővásárhely mezővárosi fejlődésének csúcsára, 55 ezer lakosával a történelmi Magyaroroszág ötödik legnépesebb városa volt. Rudnay vásárhelyi letelepedését azonban csak részben motiválták ezek az általános társadalmi és kulturális körülmények. A döntő momentum két személyes vonatkozásban található. Rudnay és Pásztor János 1902-ben Párizsban együtt laktak a Hotel Turielleiben és utóbbi ekkor invitálta barátját Vásárhelyre „mint művész embernek érdekes helyre". Ezen kívül nyilvánvalóan közrejátszott Rudnay döntésében az is, hogy Vásárhelyen élt egyik unokatestvére, jelesül Váradi Gyula festőművész, fotográfus és kiváló amatőr hegedűkészítő. Ilyen előzmények után érkezett Rudnay 1905. november 5-én Vásárhelyre. Az állomásra az unokabáttyal együtt Tornyai János és Endre Béla festőművészek is elébe mentek és fogadták. Rudnay elég könnyen beilleszkedett az itteni művész kollektívába. Tornyaival és Pásztor Jánossal közösen használták műteremként az egykori huszár kaszárnya két helyiségét. Sajnos Rudnay két, műteremben festett félköríves záródású, nagyméretű seccoját a későbbi tulajdonosok tönkretették. Legmélyebb emberi, baráti kapcsolatba Endre Bélával került, ami érthető, ha figyelembe vesszük egyéniségük közös vonásait. Tornyai rabiátusságától eltérően mindketten halk, udvarias és toleráns úriem189