Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)
Gaskó Béla: Cincérek a Maros-parton
a változékony korongcincérekkel együtt 17 óra tájban jelentek meg a vizsgált rakások árnyékos oldalán. 17 óra 30 perctől megindult a rajzás. 18 óráig lepkehálóval átlag 17 repülő Phymatodes puncticollist és 30 Phymatodes testaceust fogtunk. 18-tól 18 óra 30 percig további 28,18 óra 30 perctől 19 óráig újabb 21 repülő vörösbarna háncscincért észleltünk. Az intenzív rajzás 19 óra körül hirtelen leállt. Az elsején 19 óra 29 perckor, hetedikén 19 óra 34 perckor bekövetkező napnyugtát követően láttunk ugyan néhány repülő változékony korongcincért, de 20 óra után már ezek sem mozogtak. 1978-ban ugyanebben az időszakban laborkörülmények között tartott Phymatodes puncticollisoknál 16 óra 30 perckor tapasztaltuk az aktivitás megélénkülését. Ekkor vette kezdetét a tömeges párosodás, amely alkonyatig tartott. Bár a cincér egyértelműen késő délutáni-alkonyati species, megfigyeltük, hogy vihar előtt napközben is rajzik. Ilyenkor az állatok kevésbé repülnek, inkább az ágvégeken párosodnak vagy a rőzserakásokon mászkálnak. Érdekes, hogy a 2-3 éves árvédelmi fűzrakásokban inkább a Phymatodes testaceusok dominálnak, az ennél idősebbekben viszont egyre inkább a Phymatodes puncticollisok válnak meghatározóvá. Munkahipotézis szintjén feltételezehető, hogy a vörösbarna háncscincér kisebb koncentrátumban viseli el a Salix alba legfontosabb fitoncidját a salicint, mint a változékony korongcincér. Amikor az inhibitor szint az adott faj számára a küszöbérték alá csökken, megemelkedik az egyedszám. A kártevőként számon tartott Phymatodes testaceus meggyérülése esetünkben valószínűleg a rostnedvesség csökkenésére vezethető vissza. Kineveléseknél a prepuppák tömegessé válásától, tehát március végétől legcélszerűbb begyűjteni a rőzsét. Mivel egy hosszabb ágdarabban általában viszonylag sok példány fejlődik, ajánlatos a rágásminta vagy az első lárva megtalálása után a rőzsét mindenestől hazavinni. Ezzel elkerülhetjük a kivésett lárváknál és báboknál óhatatlanul bekövetkező sérüléseket. A Dél-Alföldön 1 éves feljődésmenetű Phymatodes puncticollis lárvaként telel át. Az áttelelő szemaforontok között általában találhatók prepuppák, melyek minden táplálkozás nélkül viszonylag korán (március folyamán) bábuinak. A többi tavasszal rövid ideig még táplálkozik, majd áprilisban elkészíti a bábkamrát. Atavaszi aktív periódus hosszát a lárvák „feljettsége" határozza meg, ami viszont a kapott hőösszegtől és a tápnövény rostnedvességétől függ. Úgy tapasztaltuk, hogy a legtöbb imágó a 3 és 6 cm közötti átmérőjű, „barázdált" kérgű fűzágakból bújik elő, de számos egyedet sikerült ennél vastagabb és vékonyabb rozséból is kinevelni. A lárva a kéreg és a fatest határán rág. Ürülékében a sötétebb színű kéreg dominál. A kéreg színével megegyező, barnás alapmasszában egyenletesen finom eloszlásban találhatók a fatestből származó, világosabb tónusú részecskék. A járatok szélessége 0,5 cm körüli. Különösen erősebb fertőzöttség mellett gyakran láthatunk kanyargós szakaszokat, amelyek 3-6 cm hosszú, egyenes járat után a párhuzamos oldalú, elől-hátul lekerekített bábkamrába torkollnak. A közvetlenül a kéreg alatt található, 1,2—1,4 cm hosszú és 0,5 cm széles bábkamra párhuzamos a kéreg felszínével. Vastagabb kérgű ágaknál alig, vagy egyáltalában nem mélyebb, mint a járatok. Azok egyenes, rágcsálékmentes meghosszabbításának tűnik. Vékonyabb rőzsénél a rágások erősebben behatolnak a 167
