Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Fejér Gábor: A bűn

eltulajdonított ékszerek rajzát, illetve egy gyanúsított fantomképét közlik. A másik két vizsgált napilap semmilyen mértékben nem foglalkozik az esettel. A nagy lapok érdeklődése tehát nem igazolja azt a közhiedelmet, mely szerint az eset országosan nagy port vert fel; még egyszer utalni kell azonban arra, hogy adatgyűjtésünk sem a bulvárlapokat, sem az elektronikus médiát nem érintette. Az objektivitás egy állapota: rendőrségi jelentés 1994. szeptember 16. A bűncselekményben a nyílt nyomozati szakaszt a rendőrség egy évvel a bekövetkezés után lezárta, mert előrelépés az ügyben nem volt valószínűsíthető. Az összefoglaló jelentés az egyéves nyomozati munka foglalata. A jelentés lényegében megerősíti a másodikként idézett sajtóközlemény állításait az elkövetés módjára és időpontjára nézve. Az eddigiekhez képest új elem, hogy a tettes nem erőszakos úton hatolt be a lakásba, tehát valószínűsíthető, hogy az áldozatok ismeretségi körébe tartozott. A nyomozás szerint míg a férj inkább visszahúzódó életet élt, addig a feleség főképpen orosz, lengyel és román állampolgárokkal üzletelt. Elsősorban kelet-európai műszaki cikkek, ruhaneműk és alkohol, továbbá aranyékszerek illegális adás-vételét bonyolította, jószerivel az egész környék számára. Külföldi szállítóit gyakran szállásolta el lakásukon. Az üzlet feltételezhető haszna vagyonossá tehette a házaspárt, amely a feleség külsején és viselkedésén is tükröződött. A fenti életmódból feltételezhetően eredeztethető vagyon, illetve ezek helyszíni hiánya indította arra a rendőrséget, hogy az esetet mint nyereségvágyból elkövetett bűntényt kezelje. A nyomozati szakasz egy éve alatt két ízben, összesen három magyar állampolgárságú személyt hallgattak ki gyanúsítottként, akikkel szemben az eljárást végül is bizonyítékok hiányában megszüntették. A lakótársak A lakók a három évvel korábbi eseményeket meglehetős magabiztossággal idézik fel. Beszámolóik, ami azok jellegét illeti, sokkal inkább tényszerűek, mintsem érzelmektől túlfűtöttek. Mégis, három alapvető ponton lényegileg térnek el a valóságtól a rendőrségi jelentéssel összevetve. Abűncselekmény időpontjának megítélése kis eltérésekkel általában helyes, sokkal jelentősebb bizonytalanság mutatkozik azonban az elkövetés módja, a feltételezett elkövető vagy elkövetők személye, illetve az indítóok megjelölésében. Ami az elkövetés módját illeti, azok, akiknek egyáltalán voltak erre nézve ismereteik, szinte egyöntetűen állították, hogy az áldozatoknak elvágták a torkát, és nem feledkeztek meg az ezzel járó vérpatakok felidézéséről sem. Meg kell jegyezni, hogy erre vonatkozóan helytálló véleménye egyedül a helyszínelésnél közreműködő — egyébként titoktartásra kötelezett — hatósági tanúnak volt. Hasonló típusvélemény az, hogy az elkövetők külföldi állampolgárságú személyek voltak, akik az áldozatok üzletfelei közül kerültek ki. A közelebbi meghatározások áttekintése már 155