Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Markos Gyöngyi: Makó Luca-napi szokásaiból

kiválasztás nélkül szúrták a tollat a pogácsába, s ha az megpörkölődött, azt jelen­tette: a ház népéből fog valaki meghalni. 9 Általánosan gyakorolt szokás volt, hogy a lucapogácsába pénzt rejtettek. A hiedelem szerint, aki megtalálta a pogácsában a pénzt, gazdag, szerencsés lesz. „Aki mögtalálta, azé vöt a pénz. Azt odatötte, aki mögtalálta, ahova akarta." (K. J.-né) Többen a gyerekek kedvéért tettek a pogácsába aprópénzt, hogy örüljenek neki. Maga a pogácsa igen változatos. Készülhetett gyúrt vagy kelt tésztából, lehe­tett hajtogatott, tepertős, krumplis. Süthették Luca estéjén vagy reggel. Lucapogácsával szerelmi jóslást is végeztek a fiatalok. Papírra fiúneveket írtak s azt belegyúrták a pogácsába. Amit megtalál a lány, az lesz a féije — hitték. Szórványadat szerint az eljövendő életre másképp is következtettek lucapogácsa segítségével: a fiatal lányok kiválasztottak maguknak egy pogácsát. Ha az megégett, az illető nem ment férjhez. A Luca-napi szokások közt sajátos helyet foglal el a lucabúza, amely nem más, mint a Luca-napján csíráztatás céljából edénybe tett búza. Naponta öntözik, s a növény fejlődéséből következtetnek a jövő évi gabonatermésre és a család, vala­mint a jószágállomány egészségére. 1 0 A gabonacsíráztatás rítusa eredetileg az analógiás mágia körébe tartozó, a vetés növekedését mágikusan serkentő cselekmény lehetett. Vándorlását, az Ado­nisz-kerttel való kapcsolatát Vajda László, Dömötör Sándor, Újváry Zoltán tanul­mányai részletesen elemzik, s a lucabúzát is innen eredeztetik. 1 Makón általános volt, hogy a kicsírázott búzából a jövő évi termésre követ­keztettek. Ha szépen megnő és szép zöld színű, akkor kedvező időjárás és jó termés várható. Ha a kikelt búza gyatra növésű, sárgás színű, száraz esztendő és rossz termés várható gabonafélékből és kukoricából. A lucabúzát fenyőfa alá, asztalra tették, majd a jószágnak adták. „Karácsonyra, hogyha mekkorára nő, ojan lössz a termés. Hogyha ritkára kelt ki, akkor nagyon gyér lössz a búza kelése ... ha dús vót, szép, na akkor most szép búzatermés lössz ... Aszt a jószágnak adták oda. Amilyen jószág vót, csirkének, disznónak, tyúkoknak, libának, mindönnek, amilyen háziszárnyas vagy állat volt. Azt mán nem tudom, hogy miért, csak azt tudom, hogy odaadták." (K. J.-né) „Karácsonykor azt adtuk elsőbb a tyúkoknak. A tyúkok érdekibe. Akkor is ugye röggel, széjjel daraboltuk, úgyhogy mindön jószág övött abbul. Ami vót, mindön. Még mikó ló vót, tehén vót, annak is egy kis ződet, hogy hát így mondták, hogy ,mer Jézus is télön születött és a pásztorok kint vótak a nyájukkal és csak legeltek. Hát most is emléközzünk mög arra, hogyhát tél van, ződ is van, a Jézus születése napján.' Hát erre tanítottak bennünket." (B. I.-né) Lucabúzát ma is sok helyen csíráztatnak. A hagyománytisztelet mellett első­sorban esztétikumáért. 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom