Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Szűcs Judit: ,,A szobában tekerő szólt..."

SZŰCS JUDIT „A szobában tekerő szólt..." Ünnepek a tanyavilág és a város kapcsolatában Szentesen A néprajzi irodalom (a tudományos és népszerűsítő szintű egyaránt) a népi kultúrát alapvetően a falun élő ember kultúrájaként tárgyalja. Általánosnak mondható e szemlélet és gyakorlat még akkor is, ha az újabb néprajzi,

1 szociográfiai

2 munkák már mezővárosi szemlélettel is vizsgálják a néprajzi jelenségeket. Szentes néprajzával, paraszti világával a települést és környékét tiszántúli mezővárosként kezelve lehet csak foglalkozni. A falutól más mezővároshoz hasonlóan

3 földrajzi kiterjedtségében, kétlakiságával, migrációra utaló és vallási összetettségében, a lakosság lényegesen nagyobb számával együtt különbözik. Aváros 68 000 holdas mezővárossá válik a 16. században protestánssá lett lakosságával, a környék 12 településének pusztulása mellett,

4 régi tiszai átkelőhelyként éli át a törökdúlást,

5 mely után először református,

6 majd matyó katolikus lakossággal töltődik fel.

7 A 20. század fordulójára, első felére, az általunk vizsgált időszakra a földrajzi, gazdasági, történeti tényezők eredményeként az eredeti lakosság maradványát, a betelepülőket jellemző eltérő felekezeti vonások jelentős része eltűnik. Szentesnek a tanyavilággal és a tanyai népnek a várossal tartott kapcsolata több tényezőtől függött. A régebben művelt, sűrűbben lakott határrész lakói elevenebb kapcsolatot tartottak egymással és a várossal is. „Akik Belső Ecserén laktak, mindet ismertem. Éty hónabba éccér-kéccér összegyött ugyanaz a társaság." (Szél Imre) „A templomból jövet éty kicsit elbeszélgettünk. Rokon vót, vagy a mi fajtánk vót, szomszéd vót a tanyán." (Vajda Sándorné, Szent-László) A katolikus, sokgyerekes, a várostól távol lakó (Sáphalom, Mágocspart) középparaszti réteg képviselőjeként Agócsné mondta: „Kéremér nem méntünk a szomszédba." „Két hétbe sé" mentek a piacra (ti. Szentesre)." A református városi házzal rendelkező nagygazda család fia hetenként kétszer is bejárhatott; kocsija, eladnivalója volt, cselédjét kint hagyhatta a tanyán. (Erdőháti Nagy Antal) „Egyik vasárnap mi gyöttünk haza, másik vasárnap az alkalmazottunk." (Vajda Sándorné) A kapcsolattartás módja, a bejárás gyakorisága nemcsak a gazdasági-társadalmi helyzet függvénye volt. A családtalan, kocsit-lovat tartó kisparaszt, aki halászott, dinnyét termelt, méheket tartott, hetente többször is bement a piacra, eladni-venni, ismerősökkel találkozni, még ha saját háza nem is volt a városban (Gránitz Imre). (A város, Szentes és környéke kapcsolatában egy részletes vizsgálat esetén a faluszerű település, közeli falu, a vonzáskörbe tartozó uradalom viszonyát is érdemes megnézni.) Úgy véljük, nem érdektelen jelezni az eltérő vallású lakosság városban és tanyán kialakult kapcsolatainak különbségét. A városban az egyház képviselői ha129