Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)
Hajdú József: A hagymakereskedő makói zsidóságról
termelés színvonalára is károsan hatott. Egyre több baj volt a minőséggel, mely rontotta a makói hagyma hírnevét. 1926-ban a jelentősebb makói hagymakereskedők: Klein, Montag, Paskesz, Weisz, Wéber és Teitelbaum javaslatára értekezletet hívtak össze, amelyen fontos határozatokat hoztak a minőség javítására. Erőteljes fellépésük és a városi vezetők támogatásának eredményeként 1927-ben létrehozták a Mezőgazdasági Termelők Egyesült Szövetkezetét, amely Grün (Gyimesi) Imre vezetésével komoly sikereket ért el már működése kezdetén, és pozitívan hatott a termelésre és a kereskedelemre: — egyesítette a hagymakereskedők tőkéjét, — előleget fizetett a termelőknek, — már első évben jó külföldi piaci kapcsolatok kiépítésével 1200 vagon vöröshagymát és 100 vagon fokhagymát tudott értékesíteni. 1928-ban dr. Petrovics György, a polgármester a társaság alelnöke, Grün Imre az igazgatója és az ugyancsak zsidó származású Pongrácz Sándor a Budapesten működő központi igazgatóság vezetője. A szövetkezet ebben az évben már háromezer vagon hagymát exportált. A sikerek hatására minden kis- és nagykereskedő belépett a MTESZ-be, s ez némi problémát is okozott, de végül sikerült a nehézségeken úrrá lenni. A makói hagyma ismét visszaszerezte korábbi jó hírnevét, mind belföldön, mind külföldön. A gazdasági világválság közvetlen hatása volt, hogy az 1929—30-ban még jó áron lekötött hagymát a hagymakereskedők nem tudták az eredeti áron eladni és ezért kénytelenek voltak utólag az árat csökkenteni, amely kb. 15% veszteséget jelentett a termelőknek 1931—32-ben. A MTESZ és elsősorban Grün igazgató érdeme, hogy módszeresen kerestek újabb és újabb lehetőségeket. 1933 februárjában sikerült is a francia piacra 27 vagon makói hagymát bevinni. A francia üzlet formális lebonyolítása megkövetelte egy ún. hagymaszindikátus felállítását, amelybe Mandl Zsigmond kivételével minden zsidó hagymakereskedő belépett. 1933—34 fordulójával a makói hagyma prosperitásának 5 stabil esztendeje köszöntött be. Természetes, hogy a 2-3 nehéz év után az elkeseredett termelők táborában fantasztikus hírek keltek szárnyra, amely szerint a hagymakereskedők 400%-os haszonkulcsot értek el. A hír nyomán a Külkereskedelmi Hivatal alelnöke Budapestről Makóra utazott, hogy közvetlenül vizsgálja meg a történteket. A hagymaszindikátus tevékenységét vizsgáló bizottság ülését Tarnay Ivor alispán nyitotta meg, majd a Külkereskedelmi Hivatal alelnöke, Serban Iván szólalt fel. Mindketten a leghatározottabban elutasították a hagymaszindikátus ellen felhozott panaszokat és felkérték Grün Imrét, hogy ismertesse a szindikátusra vonatkozó jelentését. Grün többek között leszögezte, hogy a szindikátus nélkül a makói hagyma fele sem került volna eladásra és rámutatott arra, hogy csupán 1934júniusáig 820 vagon hagymát értékesítettek az angol piacon. Az angol forgalmazó 200 ezer pengő előleget adott, amelyből előleget lehetett biztosítani a termelőknek. Grün Imre a zsidótörvények bevezetéséig folytatta kereskedelmi tevékenységét. Maga is háromszintes tárolóval rendelkezett a Szent János téren. A MTESZ évente 1000 vagon körüli hagymát exportált Angliába. A cég vezetése, a hagyma exportjával együtt tulajdonképpen mindvégig zsidó kézben maradt. 5 104
