Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Csillag András: Adalékok Pulitzer József családtörténetéhez

Ui. Ha a jövő héten a Keleti 73. utcában egy verklit fog hallani, a következő tábla lesz hozzáerősítve: ,Én a milliomos Pulitzer Józsefnek, a The World főszerkesztőjének unokaöccse vagyok, akit a nagybátyja hagy, hog^ éhezzen.'

1

7 Ez lesz az én hálaadásnapi szerenádom az Ön kedvességéért. 8 Pulitzer reakciója egyértelmű volt: nem kívánta látni néhai mostohaapjának, illetve annak fiának leszármazottját, ami csakis a hajdan köztük lévő rossz viszony jeleként értelmezhető. A szokatlanul sértő módon fogalmazott levél mindenesetre követelőző, már-már zsaroló stílusával kitűnt a többi segélykérő levél közül. A felajánlott portré azonban mégiscsak megtette hatását: a harmadik levél után Pulitzer titkára ugyanis ezzel kapcsolatban magához kérette a lerázhatatlannak tűnő, talpraesett fiatalembert.

1

9 A megbeszélés létrejött köztük, melynek során a személyi titkár közölte vele, hogy gazdájának egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy fogadja őt. Ám — mint az újabb leveléből kiderül — Frey kitartóan ragaszkodott a Pulitzerrel való személyes találkozáshoz, ellenkező esetben a fényképet követelte ismételten vissza. (1903. nov. 27.) Számítása bevált: Pulitzer igényt tartott a képre és fizetett, amivel igen nagy örömet szerzett kalandvágyó „unokaöccsének", aki a Távol-Keletre szándékozott a pénzből utazni. Mielőtt útnak indult volna, az adományt hálásan megköszönte és a következő sorokat juttatta el Pulitzer titkárához: „Minthogy Ön hagyatékok iránt érdeklődött, jut eszembe, hogy gyermekkoromban hallottam a családban, hogy a néhai Pulitzer Emilia asszonyság temetését követőleg Pulitzer Albert úr vitte el a legtöbb dolgot magával, főként egy értékesnek mondható órát. Mivel a magyar minisztérium által kiállított útlevéllel rendelkezem, örömmel bemutatnám Önnek, hogy származásomat igazoljam".

2

0 Noha Frey megígérte, hogy többé nem kellemetlenkedik, a levelek tanúsága szerint nehezen tudott lemondani gazdag „nagybátyjáról". Legközelebb már a Csendes-óceán partján lévő kanadai kikötővárosból, Vancouverből jelentkezett. Butes titkárnak panaszkodott, hogy a kapott százdolláros csekk nem lett elég az utazási költségekre, mert a vonaton sokba került a hálókocsi, étkezés, stb. Még sürgősen 18 dollárt kért ahhoz, hogy hajóra szállhasson. (1903. dec. 17.) A pénzt Vancouverben táviratilag megkapta. A vállalkozó szellemű magyar fiatalember ezután még kétszer írt Pulitzer titkárának: először Japánból (Yokohama, 1904. jan. 12.), majd jó két hónappal később Kínából. Sanghaji keltezésű levelében ez állt: Remélem, Japánból küldött levelemet megkapta, amelyben ismételten köszönetet mondtam Pulitzer úrnak s Önnek, amiért voltak szíves a 18 dollárt utánam küldeni. Előtte az utazási csekkemet már eladtam 42 dollárért, de ugyanannyiért sikerült ismét beszerezni. Jelenleg a Kínai Császári Tengerészeti Vámhivatalnál vagyok, egy export-import céget szándékozok létrehozni, most bonyolítom a levelezést Európával. Nagyon érdekesnek találom itt, sok szép elefántcsontból, faragott fából és selyemből készült holmit lehet látni. Szívesen állnék Pulitzer úr, az Ön vagy a ,The World' rendelkezésére bármilyen célból.

2

1 Julius Frey 35 évvel később hallatott újra magáról, sok évvel Pulitzer halála után. Ismét segítségért folyamodott, ezúttal azonban fiát, a St. Louisban élő ifjabb 99