Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Csillag András: Adalékok Pulitzer József családtörténetéhez

A később jómódú Pulitzer évtizedek múlva pénzadományaival támogatta az időközben Hátszegen (Erdély) letelepedő, nyugalmazott huszárkapitány nagybáty­ját. Az idős, beteg ember élete végén Pulitzernek írott utolsó leveleiből kiderül, hogy milyen hálás volt a neki nyújtott számottevő segítségért, sőt a meghívásért (kivándorlás céljából), amelynek már nem tudott eleget tenni. 1 4 * Mint arra fentebb már utaltunk, Pulitzer anyja másodszor egy dettai illetőségű, Frey nevű kereskedőhöz ment férjhez. Arra, hogy gyermekei hogyan viszonyultak mostohaapjukhoz, illetve annak első házasságából származó fiához, szintén a fenn­maradt levelezési anyagból következtethetünk. E családi kapcsolat felderítéséhez a legtöbb információt Julius Frey levelei szolgáltatják, aki Pulitzer mostohatestvéré­nek fia volt. Az 1876-ban Dettán született Frey apja zsidó gazdálkodó volt, ő maga Bécsben egyik nagybátyja segítségével a bank-, illetve tőzsdeügynöki szakmát ta­nulta ki. 1 5 A századfordulón kirobbant gazdasági válság miatt azonban 1903-ban — meghívás nélkül — Amerikába távozott, hogy Pulitzer József segítségével New Yorkban szerencsét próbáljon. Kilétének bizonyítása céljából egy Pulitzer anyját ábrázoló fényképet vitt magával. Összesen tíz levele tanúskodik a lapkiadóhoz fűződő kapcsolatáról, aki — mint kiderült — egyáltalán nem ismerte el rokonának, s csupán erőszakosságának köszönhette, hogy jelentősebb segélyben részesült. Pulitzer nem volt hajlandó fogadni a Magyarországról származó fiatalembert, aki először levélben jelentkezett be nála, mellékelve anyja fényképét. Az angolul is jól tudó Frey állásért folyamodott az ekkor 56 éves sajtókirályhoz arra hivatkoz­va, hogy mostohatestvérének fia. Miután nem kapott választ, a fenyegetés eszkö­zéhez nyúlt: „Nem tudom elhinni, hogy aki bőkezűen milliókat áldoz közcélú dolgokra, ne tudna egy kis segítséget nyújtani rokonának. Majd az újságokat ve­szem igénybe, hogy Ön is felfigyeljen rám." 1 6 Pulitzer azonban továbbra sem méltatta válaszra hívatlan „rokonát", s teljes érdektelenséget tanúsított annak szár­mazása és sorsa iránt. Frey erre a fénykép visszaküldését kérte, s következő leve­lében még merészebben fenyegetőzött: Ha nincs Önben keresztény érzület, azt akarom, hogy adja vissza a képet, annál is inkább, mivel azzal sem törődött, hogy legalább megköszönje. ,Ha az emberek meggazdagodnak, másokhoz már nem kedvesek' — mondta ma Crane bíró a harlemi bíróságon. Sajnos magam is ezt tapasztalom az Ön részéről. Jézus Krisztus bocsásson meg Önnek; nem érzek gyűlöletet Ön iránt, csupán szánalmat. Nem pénzt kértem Öntől (lehet, hogy ez esetben egy ke­véskét küldött volna), csak erkölcsi támogatást, hogy valamilyen munkához jussak. Vasárnap két órát voltam kénytelen álldogálni az utcán, hogy legalább láthassam Önt. Ha megtenné, hogy visszaadja a képet, többé nem zavarom, de mindenképpen vissza akarom azt kapni. ,A gazdagok általában nem törőd­nek senkivel' — hallottam még a bírótól, így hát remélhetem, hogy Ön nélkül fogok megélni vagy éhezni. Azonnali intézkedésével lekötelezne. Hűséges unokaöccse, Julius Frey. 98

Next

/
Oldalképek
Tartalom