Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)
Csillag András: Adalékok Pulitzer József családtörténetéhez
A később jómódú Pulitzer évtizedek múlva pénzadományaival támogatta az időközben Hátszegen (Erdély) letelepedő, nyugalmazott huszárkapitány nagybátyját. Az idős, beteg ember élete végén Pulitzernek írott utolsó leveleiből kiderül, hogy milyen hálás volt a neki nyújtott számottevő segítségért, sőt a meghívásért (kivándorlás céljából), amelynek már nem tudott eleget tenni. 1 4 * Mint arra fentebb már utaltunk, Pulitzer anyja másodszor egy dettai illetőségű, Frey nevű kereskedőhöz ment férjhez. Arra, hogy gyermekei hogyan viszonyultak mostohaapjukhoz, illetve annak első házasságából származó fiához, szintén a fennmaradt levelezési anyagból következtethetünk. E családi kapcsolat felderítéséhez a legtöbb információt Julius Frey levelei szolgáltatják, aki Pulitzer mostohatestvérének fia volt. Az 1876-ban Dettán született Frey apja zsidó gazdálkodó volt, ő maga Bécsben egyik nagybátyja segítségével a bank-, illetve tőzsdeügynöki szakmát tanulta ki. 1 5 A századfordulón kirobbant gazdasági válság miatt azonban 1903-ban — meghívás nélkül — Amerikába távozott, hogy Pulitzer József segítségével New Yorkban szerencsét próbáljon. Kilétének bizonyítása céljából egy Pulitzer anyját ábrázoló fényképet vitt magával. Összesen tíz levele tanúskodik a lapkiadóhoz fűződő kapcsolatáról, aki — mint kiderült — egyáltalán nem ismerte el rokonának, s csupán erőszakosságának köszönhette, hogy jelentősebb segélyben részesült. Pulitzer nem volt hajlandó fogadni a Magyarországról származó fiatalembert, aki először levélben jelentkezett be nála, mellékelve anyja fényképét. Az angolul is jól tudó Frey állásért folyamodott az ekkor 56 éves sajtókirályhoz arra hivatkozva, hogy mostohatestvérének fia. Miután nem kapott választ, a fenyegetés eszközéhez nyúlt: „Nem tudom elhinni, hogy aki bőkezűen milliókat áldoz közcélú dolgokra, ne tudna egy kis segítséget nyújtani rokonának. Majd az újságokat veszem igénybe, hogy Ön is felfigyeljen rám." 1 6 Pulitzer azonban továbbra sem méltatta válaszra hívatlan „rokonát", s teljes érdektelenséget tanúsított annak származása és sorsa iránt. Frey erre a fénykép visszaküldését kérte, s következő levelében még merészebben fenyegetőzött: Ha nincs Önben keresztény érzület, azt akarom, hogy adja vissza a képet, annál is inkább, mivel azzal sem törődött, hogy legalább megköszönje. ,Ha az emberek meggazdagodnak, másokhoz már nem kedvesek' — mondta ma Crane bíró a harlemi bíróságon. Sajnos magam is ezt tapasztalom az Ön részéről. Jézus Krisztus bocsásson meg Önnek; nem érzek gyűlöletet Ön iránt, csupán szánalmat. Nem pénzt kértem Öntől (lehet, hogy ez esetben egy kevéskét küldött volna), csak erkölcsi támogatást, hogy valamilyen munkához jussak. Vasárnap két órát voltam kénytelen álldogálni az utcán, hogy legalább láthassam Önt. Ha megtenné, hogy visszaadja a képet, többé nem zavarom, de mindenképpen vissza akarom azt kapni. ,A gazdagok általában nem törődnek senkivel' — hallottam még a bírótól, így hát remélhetem, hogy Ön nélkül fogok megélni vagy éhezni. Azonnali intézkedésével lekötelezne. Hűséges unokaöccse, Julius Frey. 98