Halmágyi Pál: Az I. és II. világhháború hősei, áédozatai, és emlékművei Makón és környékén. A Makói Múzeum Füzetei 89. (Makó, 1998)
A II. világháborús emlékművek
A II. világháborús hősi emlékművek A II. világháborús emlékművek történetének áttekintésénél nem kell hetvenéves távlatokba visszanyúlnunk. A vesztes háború után jó néhány évtizedig nem is gondolhattunk az elesettek emlékének, nevének megörökítésére. E kérdés ideológiai, politikai, hatalmi vetületei mindenki előtt világosak, ezért nem is ejtek szót róluk. Az összességében nagyon szomorú és sivár helyzetet a korszak kezdetén azonban néhány helyi kezdeményezés színezte. 1. Ott találtunk erre példát, ahol az I. világháborúban elesett hősök emléktáblája sugallta az újabb áldozatok emlékének megörökítését. így Nagymajláthon a templom bejáratánál elhelyezett emléktáblával szemben, még a koalíciós években (talán 1946ban) elhelyezték a II. világháború 17 hősi halottjának nevét tartalmazó márványtáblát. A két tábla kivitelezésének minősége és formája ékesen mutatja azt a jelentős színvonalzuhanást, amit ezekben az években — nem csak a képzőművészeti alkotások esztétikuma tekintetében — átélt az ország. 2. A másik kivétel a makói katolikus temető katonasírjainál felállított, Nagy Gyula makói szobrászművész által mintázott, máig befejezetlen műkő emlékmű. A városért vívott harcokban elesett magyar katonák sírjait vigyázza az alkotás. A mai napig nem készült el a kereszt vízszintes szára és hiányoznak helyükről a márványlapok, domborművek is. (A város többi temetőjében is nyugszanak makói harcokban elesett katonák. Emlékművük egyedül a görög katolikus temetőben eltemetett szovjet katonáknak van.) 3. A harmadik kivételt a Makóról elhurcolt és elpusztított zsidóság emléktáblája jelenti. A 468 mártír nevét tartalmazó három hatalmas fehér márványlapot 1947 őszén avatták fel a neológ zsinagóga előcsarnokában. Az épület lebontásakor — a hatvanas évek közepén — az emléktáblákat Szegedre vitték a régi zsidótemplomba. Onnan kerültek vissza Makóra 1984-ben a Városvédő Egyesület hathatós közreműködésével. Bár születtek elképzelések ismételt felállításukra, erre nem került sor, s napjainkig is a szinte romos ortodox zsinagógában vannak. Ettől a három kivételtől eltekintve a Makó környéki településeken negyven évig semmi jel nem utalt a legutóbbi világégés magyar áldozataira. A temetők katonasírjait lassan benőtte a növényzet, hiszen az itt elesett honvédek legnagyobbrészt messzi, más vidékekről vonultak be. A környék elesett katonafiai pedig vagy a kietlen orosz pusztákon, a Kárpátokban vagy Dunántúlon nyugszanak. A „hallgatás fala" a 80-as évek közepén kezdett repedezni. 4. 1986. június 15-én Gyurkovics Béla (1915-1996), akkor 71 éves plébános — aki már 28 éve szolgált a községben — felszentelte a szocialista korszak első, II. világháborús emléktábláját a maroslelei templom külső falán. (A község neve 1950-ben változott Püspökieléről Marosleiére.) A fehér márványtábla 87 hősi halott nevét őrzi. Az akkori párt- és állami szervek, bár egyáltalán nem támogatták az ügyet, a falu népével, a közhangulattal már nem helyezkedtek adminisztratív eszközökkel szembe, különösen, hogy a templom épülete kívül állt a hatáskörükön. Mint a nagymajláthi 14
