Halmágyi Pál: III. Honvéd emléknap Makón 1996. A Makói Múzeum Füzetei 87. (Makó, 1997)
Dr. Szegfű László: Ajtony, Marosvár ura
istenítésére" épül, s éppen ezért, ha valami csapás, katasztrófa éri a népet, elsősorban a főnököket tévén felelőssé olykor fel is áldozzák őket — felcserélje valamelyik világvallásra, amely megerősítheti hatalmát anélkül, hogy személyes felelőssége adódnék ebből. A legenda szerint Ajtony „secundum rítum Grecorum", tehát a görögök rítusa szerint vette fel a keresztséget is, hiszen a „bizánci császártól nyerte hatalmát". Vidinben keresztelkedett meg valamikor 1002 után. Ezt mi, történészek szeretjük a legkorábbi számításba vehető időpontra tenni, úgy gondolva, hogy amikor II. (Bolgárölő) Bazileosz bevette Vidint, Ajtony már ott állt és várta, hogy szövetségük megerősítése érdekében fejére csorgassák a keresztvizet. Ám ha akkor a marosi vezér még István szövetségese volt, ez a sietség egyáltalán nem indokolt. Egy biztos, mivel ez időtől Ajtony birodalma a görögökkel határos, a bolgár szövetség — amelyet többször felvetettek — eleve kizárható. Valamikor 1014 és 1018 között hoznak létre Vidinben püspökséget. Ez idő tájt ért véget az a német—lengyel viszály, amelyben István is elkötelezett lehetett, tehát lehetősége nyílott arra, hogy uralmát a Kárpát-medence délkeleti felében is erősíteni igyekezzék. Valószínűleg ezt kivédendő tájékozódott erősebben Ajtony a görögök felé, vette fel a keresztséget. Székhelyén, Marosvárott, monostort alapított Keresztelő Szent János tiszteletére, e patrónus kezébe ajánlva egész territóriuma vallási ügyeit. Mi igazolja ezt? Később, amikor Csanád diadalmaskodik a marosi vezér felett, Oroszlámoson monostort épít győzelme emlékére, Gellért püspök ide telepíti át a marosvári bazilitákat. Mert Gellért Velencéből, Szent Márk — akinek attributuma az oroszlán — városából került hazánkba, mégpedig a San Giorgio Maggiore kolostorából, evidens volt a következtetés, a csanádi egyházmegyét ő szentelte Szent György tiszteletére. Ekkor keletkezett az a legenda, hogy e szent oroszlán képében buzdította Csanádot az Ajtony elleni támadásra. Az igazság azonban az, hogy Gellért nem változtatta meg az eredendő patrocíniumot. Az egyházmegye búcsúját — mint a legendából egyértelműen kiderül — Keresztelő János születése napján (június 24.) üli meg. Megerősítik ezt halála napjának eseményei is. Mint tudjuk, a Péter-ellenes erők kezén levő Székesfehérvárból indul — mondhatnám „lóhalálában" — Pestre, a Vazul-fiak üdvözlésére kíséretével. A nagy sietség közepette mégis kb. 10 km-es kitérőt tett Diódnál a nyílegyenes útról, hogy Szent Szabina egyházához érkezzék. Itt aztán ünnepi misét celebrál és szentbeszédet mond. Lehetne ezt a mártíriumra készülés nagy pillanatának is tartani — a legenda mindenesetre ezt kívánja sugallni. De lehet ennek ésszerűbb magyarázatát is adni. Szent Szabina ünnepe ugyanis augusztus 29-re esik, azaz egybeesik Keresztelő Szent János fejevételének napjával, a csanádi egyházmegye legnagyobb ünnepével (Decollatio S. Johannis Baptistae). Gellértnek tehát a kánoni előírások értelmében e napon ünnepi misét kellett mondania és szentbeszédet tartania, amit — mint láttuk — meg is cselekedett. Ám idegen egyházmegyében csak a helyileg illetékes püspök jóváhagyásával tehette ezt meg, tehát minden valószínűség szerint kíséretében lehetett a veszprémi püspök is. Ha van mégis e történetben végzetszerűség, az az, hogy 1046-ban Keresztelő Jánosnak ez az ünnepe pénteki napra esett. Nem akarok oktalan párhuzamokat vonni, de középkori legendákból gyakorta kimutatható, hogy egy-egy kiemelkedő szent kínszenvedése és halála napját igyekeznek pénteki napra datálni, hogy ilyetén módon még inkább kihangsúlyozzák kapcsolatát a szintén pénteki napon kínhalált halt üdvözítővel. Nos, Gellért esetében nem volt szüksége a legenda írójának erre a kegyes módosításra, de ez egyben azt is megerősíti, hogy az ő életében egyházmegyéje valóban Keresztelő Szent János tiszteletére volt szentelve. 18
