Halmágyi Pál: III. Honvéd emléknap Makón 1996. A Makói Múzeum Füzetei 87. (Makó, 1997)

Dr. Kristó Gyula: A magyar államalapítás néhány kérdése

a kínai vagy a bizánci császár leányával összeházasodhassanak, mert az nekik legitimációt jelentett volna. Nos, ugyanezt a legitimációt jelentette a barbár, a pogányság határán levő, a pogányságból éppenhogy csak és látszatra kiemelkedő Géza számára a bajorokkal való kapcsolat és befogadtatás. Rögtön és elöljáróban szeretném megjegyezni, senkiben a nemzeti önérzet és a nemzeti hiúság ne ágaskodjon, hogy nem mi találtuk föl Magyarországon az államot. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a világ nagy csodái közé tartozik, amikor egy-egy nép, egy-egy ország egy önálló formációt föltalál. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a világon egyetlen nép, egyetlen ország találta föl a kapitalizmust — ez Anglia volt, s az egész világ ezt másolta. Nos, kb. ugyanígy volt a középkorban is, ahol két nagy modell létezett. Az egyik a steppei nomád modell, amit nem a magyarok találtak föl, hanem valószínűleg már Krisztus előtt valamikor 500 táján a szkíták, és azután ezt vették át generációkról generációkra haladva a hiungnuk, a zsuan-zsuanok, az európai hunok, a türkök, az avarok, a kazárok és a magyarok. Ugyanígy azt a modellt, ami Magyarországon megvalósult 996 után, szintén nem Magyarország találta föl, hanem azok a frankok, akiknek egyenes ági leszármazottaik a bajorok. Tehát azt kell mondani, hogy a magyarság, illetve Magyarország a két nagy kultúrkörben, mind az európai, mind az eurázsiai kultúrkörben a legjobbat választotta. Akár a türk—kazár, akár a frank—bajor minta esetében. Valljuk meg őszintén, mást nem is tudott volna választani, tehát az érdem nem kifejezetten a magyaroké, hanem a történelmi szituációé és a földrajzi helyzeté. A 10. század végén a bajorok voltak itt a szomszédban, és a bajorok jöttek volna kéretlenül, mert hiszen élt bennük a revansvágy Augsburgért. Ezt kellett leszerelni egy házassággal, egy dinasztikus kapcsolattal megvásárolni a békét és a nyugalmat, aminek viszont óriási ára volt. Ami 996 után történt, az nem volt más, mint ennek a frank—bajor hatásnak a szisztematikus és következetes átültetése a magyar talajba: olyan bajorizáció, amitől hemzsegnek az oklevelek. Hiszen az, hogy István közigazgatást hozott létre, nincs meg a steppei rendszerben, ez a bajoroktól jött. Az, hogy földmagántulajdont létesített István, szintén nincs meg a steppei gyakorlatban, a bajoroktól származott. Ennek következménye, hogy István a legkeményebben előírta az ideológiai homogenizációt, tehát itt mindenkinek kereszténnyé kellett lennie. Ha másképp nem, akkor meg kell vakítani az ellenállókat, ahogyan a makacs, nyakas pogány fekete magyarokkal csinálták. Vagy az ispánoknak oda kell hajtani — a Makóval majdnem szemben levő Marosvárra, a mai Csanádra — a keresztelkedni nem akarókat, ahol a tömeges és erőszakos keresztelések történtek. A nagyfokú frankizáció, bajorizáció tényét mutatja, hogy az első okleveleket, amelyek Magyarországon készültek, német papok írták, hogy Szent István pénzverése teljesen német mintát követett, hogy István törvényeit frank példák ihlették. Ezt a berendezkedést a frankok részint az ókori rómaiaktól vették át, tehát ezt az egész folyamatot mintegy stafétát kell elképzelni, amikor népek és képződmények egymásnak adták a fölhalmozott társadalmi-történelmi ismeretanyagot. Előadásom végén azt a kérdést kell föltennem és megválaszolnom, hogy mi a viszony a kétféle állam között, tehát a 850 tájától 996-ig létező steppei nomád birodalom és a 996-tal kezdődő új államiság között. Azon túlmenően, hogy mind a kettő államiság, hatalmi-uralmi szervezet, erőszakszervezet volt, semmi más azonosság nincs. Magyarországon nem a nomádállam nőtt át Szent István államává. Szent István berendezkedése éppen azáltal tudott megmaradni, mert új típusú állammá, frank—bajor típusú rendszerré alakult át, s e lépés szükségességét Szent István föl13