Halmágyi Pál: III. Honvéd emléknap Makón 1996. A Makói Múzeum Füzetei 87. (Makó, 1997)

Dr. Kristó Gyula: A magyar államalapítás néhány kérdése

Kristó Gyula: A magyar államalapítás néhány kérdése Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A most következő kb. félórás előadásomban a magyar államalapítás néhány kérdéséről fogok szólni. Mielőtt azonban elkezdeném, kötelességemnek érzem, hogy a magam és talán az utánam előadó kollégáim nevében is megköszönjem a rendezőknek, hogy lehetőséget kaptunk a szólásra, hiszen amikről mi fogunk beszélni, az egy 1000—1100 évvel ezelőtti történéssor, és mi tagadás, a mai meg a tegnapi világban és minden bizonnyal a holnapi világban is a szakma legszűkebb, egyre inkább zsugorodó és maroknyi csapatától eltekintve nincs igazán az érdeklődés homlokterében. Legfeljebb egy-egy évforduló irányítja rá a figyelmet, mint pl. az idén a millecentenárium esztendeje, de nekünk, akik arra adtuk a fejünket, hogy ilyen, 1000—1100 évvel ezelőtti dolgokkal foglalkozzunk egy életen át, természetesen a millecentenárium esztendeje egy év a sok közül, mi nem erre az egyetlen alkalomra „váltunk" történésszé, hanem évek, évtizedek óta foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. És ha én most tudományos előadásként, hiszem, új dolgokat fogok elmondani, akkor ebben ne a mindenáron való újat mondani akarást lássák, hanem egyszerűen annak a bizonyságát, hogy egy történész, aki évtizedek óta ezzel foglalkozik, időnként jut új eredményekre, új gondolatoka, s majd az utókor fogja eldönteni, hogy ezek a gondolatok tényleg új eredményeknek tekinthetők-e. Nyilvánvaló, hogy egy rövid előadás a problémakör teljes vertikumát nem vázolhatja föl. Én a szegedi egyetem tanára vagyok, és ezekről a kérdésekről féléves előadásokat szoktam tartani, ami azt jelenti, hogy 26—28 órákban beszélek a hallgatóknak. Itt ennek nagyon rövid vázát, kivonatát szeretném adni, ráadásul oly módon, hogy az megérthető és emészthető is legyen. Ha itt-ott ellentétbe kerülök a közvélekedéssel, a közvéleménnyel, akkor ezt tudják be annak, hogy minden új csak a régi tagadása útján lehetséges, és amenynyiben nem tagadunk tételeket, akkor újhoz sohasem jutunk, és ha a tagadás fele igaznak minősül, akkor már egy kutatói életpálya nem volt eredménytelen. Nos, ezek után a kötelezőnek tetsző tiszteletkörök után szeretném röviden ismertetni mondandóm lényegét, amely voltaképpen azt a problémát járja körül, hogy mióta van magyar állam, és a magyar állam miként is létezett. A válasz mindenki számára teljesen egyértelmű, hiszen azt tanuljuk, tanítjuk — én magam is így tanítottam hosszabb időn keresztül —, hogy a magyar állam Szent Istvánnal alakult ki, és szinte állandó sztereotip jelzőként kapta meg Szent István az államalapító jelzőt. Ez olyanfajta megfellebbezhetetlennek tűnő igazság volt, amelyben legfeljebb az utóbbi néhány évtized hozott annyi változást, hogy talán az államalapítás valóban nagy, grandiózus, monumentális művében István apjának, Gézának is kell valami szerepet juttatni. Tehát az utóbbi évtizedekben megosztották az államalapítás feladatkörét Géza és István között. Miután a forrásokból ebből viszonylag kevés látszik, azt a magyarázatot adta a történettudomány, hogy Géza, — aki bár megkeresztelkedett, de pogány maradt — egy szentté avatott fiúval, Istvánnal szemben eleve esélytelen volt arra, hogy érdemeinek megfelelően ítéltessék meg a történelem ítélőszéke előtt, és Géza sok cselekedetét rávetítették a későbbi krónikások, gesztaírók Szent Istvánra. Ez a felfogás nagyjából a források ismert rétegeivel is összhangban volt, hiszen közhelyszámba megy — általános iskolában lehet tanulni —, hogy Szent István alatt vette fel a magyarság a kereszténységet, maga Szent István az első keresztény ural9