Gilicze János: Az 1695. és 1696. évi hadjáratok és térképeik. A Makói Múzeum Füzetei 86. (Makó, 1996)
Az 1696. évi hadjárat - A hetényi csata
Augusztus 24-én a törökök két arcvonaluk elé még egy harmadikat is kialakítottak. Előretolták lövegeiket, és heves tüzet zúdítottak a császáriakra. Egy ágyúgolyó a választófejedelem sátrába is becsapott. Kölcsönös ágyúzással telt el a nap, sőt még az éjszaka is. 7 3 Látván, hogy az ellenség nem mozdul, a császáriak 25-én visszavonultak a Bega melletti előző táborukba azzal a céllal, hogy másnap, észrevétlenül átkelve a folyón, Becskerekig vonulnak. Tervük az volt, hogy a vállalkozással elvágják az ellenséget Belgrádtól, és egyúttal egyesüljenek a Starhemberg-féle hadtesttel, valamint hozzáférjenek a Tisza mellett levő élelmiszer-raktáraikhoz is. 7 4 Hátával a Begának támaszkodva állt a császári hadsereg augusztus 26-án, vasárnap. Reggel 8 óra felé egy ellenséges csapatot észleltek. A választófejedelem rögtön nekitámadt, hogy annak erejét és szándékát megtudja. Nemsokára azt vették észre, hogy az egész török haderő egy kb. órányi távolságban levő cserjés védelme alatt sietős menetben a keresztény sereg balszárnyának hosszában a Begához törekszik. A választófejedelem a leggyorsabban csatarendbe állította seregét, hogy az ellenséget még menetelés közben megtámadhassa, és megakadályozza azt, hogy elsáncolják magukat. A törökök mozgása azonban olyan gyors volt, hogy 11 óra felé akadálytalanul elérték a Begát és jobbszárnyukat a keresztények balszárnyától csak egy sűrű cserjés, bozótos választotta el. Az ellenség, egy óra tájban, a császáriak és Temesvár között, háttal a Begának tábort ütött. 7 5 Frigyes Ágost kellemetlen helyzetben találta magát. Azonnal haditanácsot hívott össze. Belátták, hogy az ellenség szeme láttára átkelni a Begán kockázatos vállalkozás lenne. Maradjanak-e, vagy vonuljanak vissza Párdány felé? Ha visszavonulnak, élelemben szenvednének hiányt, ami már így is érezhetővé vált. A választófejedelem és Heissler gróf a támadás mellett nyilatkoztak, Caprara eleinte ellene. Végül elhatározták, hogy megütköznek. Röviddel öt óra után Frigyes Ágost a Baden-, id. Starhemberg- és a Salm-féle ezredeket rendelte ki Heister táborszernagy és Birkholz szász altábornagy parancsnoksága alatt azzal a céllal, hogy a szemben levő magaslatot elfoglalják. Vaudemont herceget pedig arra utasította, hogy 10 század dragonyossal támogassa a vállalkozást. Ugyanakkor a balszárnyat kiterjesztette, melyet bal felől a Bega, jobb felől pedig a bokrok fedeztek. A támadt rést társzekerekkel töltötte be. A támadás célja az volt, hogy rajtaütéssel körülzárják és elszigeteljék a törökök balszárnyát. Mielőtt a támadás kifejlődhetett volna és a hézagokat be tudták volna zárni, 12 000 válogatott török lovas „szerdengecsi" előretört, és a két szász ezredre — Bornstädt és Jordan csapataira — vetette magát. Keresztül is törtek rajtuk, de Bornstädt vezérőrnagy néhány század lovassal visszaszorította őket. A Neuburg-ezred már abban a hiszemben volt, hogy az ellenség megveretett, rendetlenül egész a török szekértáborig nyomult előre, de ott a janicsárok heves puskatűzzel fogadták őket, majd karddal támadtak rájuk. Heister táborszernagy észlelvén a nagy tüzelést, a parancsnoksága alatt álló zászlóaljakkal megrohamozta a szekértábort. A janicsárok, eldobálva puskáikat, menekülni kezdtek, a császáriak pedig zsákmányoláshoz láttak, amikor a visszaűzött török lovasság megállapodott, és oldalról, valamint hátulról megtámadta a szekértáborba benyomulókat. Ezek nem tudtak a hirtelen rájuk törő túlerő ellen védekezni, néhány perc múlva 1400 ember elesett és több mint 400 megsebesült. Ha Vaudemont herceg néhány lovasszázaddal nem siet a segítségükre, mind ott pusztultak volna. 24
