Halmágyi Pál szerk.: II. honvéd emléknap Makón 1995. A Makói Múzeum Füzetei 85. (Makó, 1996)

Jakus János: A IV. hadtest támadása a Maros mentén 1944 szeptemberében

tartalék- és 8. póthadosztályokat egyre távolabb szorították a folyótól, aminek következtében azok a Duna-Tisza közére szorultak. A Fővezérségnek mielőbb gondoskodni kellett a Duna vonalának védelméről. Harcok a Duna-Tisza közén A hadműveletek súlypontja Csongrád, Kiskunfélegyháza, Szolnok körzetbe esett. Szolnok megtartása döntő fontosságúvá vált, ezért a beérkezett német IV. páncéloshadtest (24. páncéloshadosztály és október 10-től a 3. hadseregtől átalárendelt 4. SS POLICEI páncélgrátos hadosztály) ebbe a térségbe gyülekezett. A Fővezérség az 1. hadseregtől kivonta a VI. hadtestparancsnokságot és a 10. hadosztályt és kisebb alakulatokkal együtt Budapest védelmére rendelte. A szovjet csapatok Szeged, Szabadka térségéből, valamint a hídfőkből kiindulva aktív támadó tevékenységet folytattak és Bajához történt kiérkezésükkel öszszefüggő arcvonalat hoztak létre a Duna-Tisza közén. Baja és Kiskunhalas közötti terepszakaszt a 3. hadsereg nem tudta megfelelő erők hiányában lezárni, nyitva állt a út Budapest felé. A 3. hadsereget ebben az állapotban érte október 15-e, a Kormányzó proklamációja és a nyilas puccs. Heszlényi altábornagyot a háborúból való kiugrás szervezői nem avatták be annak előkészítésébe, a hadsereg szüntelenül vívta egyenlőtlen küzdelmét a túlerejű szovjet csapatokkal. A Kormányzó szózata azonban mégis megingatta a hadsereg tartását. Gyakoribbak lettek a szökések, erőtlenebbé váltak a csapatok ellentámadásai és védelmi harcai. Az 1. hadseregtől elvont 10. hadosztály Budapest helyett Kiskunhalas, Soltvadkert területén rakodott ki. Beérkezését követően a VII. hadtestparancsnokság ismét a 3. hadsereg alárendeltségébe került (pk. Markóczi János altábornagy). A 10. hadosztályon kívül a 23. tartalékhadosztály tartozott még a hadtest alárendeltségébe. Szolnok, Kiskunfélegyháza közötti terepszakaszon nagyobb részben a Tisza keleti partján megjelentek a 2. Ukrán Front alárendeltségébe került román lovas és gyalogos hadosztályok. Önálló harcbavetésük nem bizonyult sikeresnek. Tiszaug térségében és Szolnoktól délre jelentős veszteségeket szenvedtek a VIII. hadtest alárendeltségébe maradt 20. hadosztály és a 8. póthadosztály, valamint a német 24. páncéloshadosztály ellentámadásai következtében. A Tisza nyugati partjára történő átkelésük és térnyerésük a szovjet csapatok sikere következtében következhetett be. A szovjet 46. hadsereg teljes állományával a Duna-Tisza közén csoportosult. Budapest menetből történő elfoglalására kapott parancsot. A Duna-Tisza közén nagy nehézségek árán némileg megerősített arcvonalon a magyar VII., VIII. hadtestek és a német LVII. és IV. páncélos hadtestek leharcolt seregtestei védekeztek. A Tiszántúlról beérkező német csapatokat Friessner vezérezredes Kecskemét, Szeged irányú ellentámadásra utasította. Az előkészületek megkezdődtek. Ezzel egyidőben a szovjet csapatok is újra rendezték soraikat. Ujabb gépesített hadtestek kerültek a szovjet 46. hadsereg állományába. Ismét lépéselőnybe kerültek, mivel a német ellentámadást megelőzve október 29-én Kecskemét térségében nagy erőkkel áttörték a 20. hadosztály és a 8. póthadosztály csatlakozásán az arcvonalat és gyors ütemben törtek Budapest felé a fővárost azonban menetből nem tudták elfoglalni. A német 24. páncéloshadosztály a magyar 1. huszárhadosztály és az 1 páncéloshadosztály Kecskemét irányú ellentámadása nem járt sikerrel. 28