Halmágyi Pál szerk.: II. honvéd emléknap Makón 1995. A Makói Múzeum Füzetei 85. (Makó, 1996)

Jakus János: A IV. hadtest támadása a Maros mentén 1944 szeptemberében

rült — megparancsolta, hogy ...,,a nyugat-romániai térségből nyugati irányba előnyomuló ellenséget tartóztassa fel és mérjen rá csapást". A hadsereg állapota ezeknek a feladatoknak a végrehajtását nem biztosította. A 3. hadsereg szeptember végén már az országhatáron belül Zenta, Makó, Békéscsaba, Nagyvárad terepszakaszon, mintegy 300 km-es arcvonalon, többnyire halogató harcot folytatott. Szilárd védelem kiéptésére nem nyílt lehetősége a seregtesteknek, így többnyire század támpontokban és zászlóalj védőkörletekben folyt a harc. Ahol csak lehetőség nyílott rá, ott ellentámadások végrehajtásával igyekeztek biztostani a megszállt terepszakaszok megtartását. Friessner vezérezredes egy nagyerejű ellentámadás végrehajtásában látta a kialakult helyzet tisztázásának kulcsát. „Cigánybáró" fedőnév alatt elrendelte — a szeptember eleji helyzet visszaálltását célzó — ellentámadás megtervezését, amiben a 3. hadseregnek is szerepet szánt. Az előkészületek elkezdődtek, néhány német páncélos-, páncélgránátos- és gyaloghadosztály beérkezésével lehetett számolni Debrecen, Nagyvárad körzetébe. Friessner vezérezredes az ellentámadás kezdetét október 12-ben határozta meg. A 3. magyar hadsereg harcai a Tiszántúlon A magyar csapatok fegyverzeti és ellátási hiányosságainak megszüntetésére tett intézkedések nem voltak hatásosak. Gyenge harcértékük ellenére azonban mégis jelentős ellenállást fejtettek ki. Torda térségében a magyar 2. hadsereg hősiesen és eredményesen védekezett, a 3. hadsereg váltakozó eredménnyel halogató harcot folytatott. Heszlényi altábornagy, majd később Friessner vezérezredes is (szeptember 24-től a Dél Hadseregcsoport parancsnoka) a 3. hadsereg arcvonalát a „leggyengébb láncszemnek" ítélte meg. Ennek ellenére a hadsereg — német részről — számottevő segítséget nem kapott. A német 23. páncéloshadosztály (a német III. páncélos hadtest — Breit-csoport — állományából) Nagyvárad előtt végrehajtott ellentámadásaival rövid időre tiszta helyzetet teremtett a hadsereg balszárnyán, de az Arad, Temesvár térségébe begyülekezett szovjet seregtestek várható tevékenységét ellensúlyozni nem tudta. A német csapatösszevonás a „Cigánybáró" fedőnevű ellentámadó hadművelet végrehajtása érdekében lassan haladt, míg ezzel szemben október 5-ig a szovjet csapatok a gyülekezési körleteikben a támadáshoz való felkészülést befejezték. A 3. hadsereg Friessner vezérezredestől parancsot kapott a tervezett ellentámadáshoz való csatlakozásra és a megfelelő csoportosításra kialakítására, aminek végrehajtásához vissza kellett foglalni Makót. Az ezirányú erőfesztések azonban eredménytelenek maradtak. Ezidő alatt az ország politikai vezetése „titokban" diplomáciai csatornákon keresztül kereste a háborúból való kilépés lehetőségeit. Ezen túlmenően konkrét lépések is történtek, Náday vezérezredes Olaszországban az angol-amerikai csapatok parancsnokával Alexander tábornokkal tárgyalt, míg Faraghó altábornagy kalandos úton Moszkvába utazott a fegyverszünet feltételeinek megtárgyalására. A szovjet támadás megindítása 1944. október 6-án (A 3. hadsereg visszavonulása a Tisza mögé) A Heszlényi altábornagy október 6-án hajnalban jelentést tett Friessner vezérezredesnek a legfrisebb felderítési eredményekről. Ebben a jelentésben hangsúlyozta, hogy „...Arad nyugati térségében levő orosz csapatok támadásra készülnek és feltehetően már ma meg is kezdik azt". 25