Halmágyi Pál szerk.: II. honvéd emléknap Makón 1995. A Makói Múzeum Füzetei 85. (Makó, 1996)

Jakus János: A IV. hadtest támadása a Maros mentén 1944 szeptemberében

Friessner vezérezredes — a Dél-Ukrajna, majd pedig a Dél Hadseregcsoport parancsnoka — egyre erőteljesebben szorgalmazta a hadműveletek egységes vezetése feltételeinek a megteremtését. Ebben az ügyben a Honvéd Vezérkar főnöke és Guderian vezérezredes a német Oberkommando des Heeres (továbbiakban OKH) főnöke éles szóváltásba keveredett egymással. A parancsnoklási viszonyok tisztázására Vörös vezérezredes elhatározta a magyar 3. hadsereg megalakítását. A 3. hadsereg megalakítása és tevékenysége 1994. szeptember végén A 3. hadsereg megalakításának időpontja hosszú ideig tisztázatlan volt a magyar hadtörténet írásban. Ennek alapvető oka az, hogy a hadsereg iratanyaga a háború során szinte teljesen megsemmisült, illetve ami megmaradt az a háború után nem került vissza az országba. A hadsereg megalakításának szükségességét Vörös vezérezredes 1994. szeptember 18-án jelentette a Kormányzónak, aki azt jóváhagyta. Szeptember 19-én a Honvéd Vezérkar főnöke, folytatva az éleshangú levélváltást az OKH főnökével, a parancsnoklási viszonyok és a Kárpát-medence védelmének tárgyában, többek között közölte a 3. hadsereg megalakításának szándékát is. A Fővezérség l/a. osztály naplója — a 726/főv. hdm. -44. IX. 20. alatt 1944. IX. 21-én iktatva — tartalmazza a hadsereg megalakítására vonatkozó Honvéd Vezérkar főnöke intézkedésének kiadását. Heszlényi József altábornagy a visszaemlékezésében a hadsereg megalakítását szeptember 22-ben határozta meg. Az intézkedés kiadása és a hadsereg működőképes megalakítás — a vezetéshez szükséges infrastruktúra kiépítése és működtetése — időt igénylő feladat még háborús körülmények között is, amikor pedig rendkívüli intézkedések nem a szokásos módon kerülnek kiadásra. A hadsereg működőképes megalakítása tehát szeptember 21-22-re tehető, de ekkor még koránt sem rendelkezett hatékony vezetéssel. Ez nyomon követhető abban, hogy a seregtestek hadműveleteiben néhány napig még nem lelhető fel a hadseregparancsnokság irányítási és vezetési tevékenysége. A hadseregparancsnokság a IV. ö. hadtest parancsnokságra épült úgy, hogy feladatait a Lengyelországból beérkező II. tartalékhadtest-parancsnokság vette át (pk. Lengyel Béla altábornagy), amely felvetette az eredeti hadrendi számát és a továbbiakban mint VIII. hadtest-parancsnokság működött. Alárendeltségébe kerültek a IV. ö. hadtest seregtestei. A hadseregnek rendelték alá a VII. hadtest-parancsnokságot, a 12. tartalék és a 4. póthadosztályokkal, valamint a német LVII. páncéloshadtest-parancsnokságot a 4. SS POLICEI páncélgránátos hadosztállyal és a 22. SS lovashadosztály egy harccsoportjával. A szovjet csapatok a Bánát sík vidékére kijutva nagy ütemben nyomultak előre. Elfoglalták Makót*, a 4. SS POLICEI páncélgránátos hadosztályt pedig visszaszorították Temesvár alól. Helyzetelemzésében Vörös vezérezredes rámutatott arra, hogy a 3. hadsereg csapatai nem elégségesek a — zömükben gépesített — szovjet seregtestek feltartóztatására. Állásfoglalásában a következőket fogalmazta meg: ...„Nem kétséges, hogy a 3. hadsereg önmagában nem lesz képes eme nagy túlerővel szemben komolyabb és hosszabb ellenállást kifejteni, felmorzsolódása esetén pedig a nagy magyar Alföld és a Budapestre vezető támadási irány védtelen marad" ...Ennek ellenére Friessner vezérezredes — miután a 3. hadsereg a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport alárendeltsé• lásd: Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. MMF. Makó, 1989. 23