Halmágyi Pál szerk.: II. honvéd emléknap Makón 1995. A Makói Múzeum Füzetei 85. (Makó, 1996)

Jakus János: A IV. hadtest támadása a Maros mentén 1944 szeptemberében

2. A német csapatok már nem harcképesek, a román külpolitika irányát változtatja és megtámadja Magyarországot. Az első esetben meg kell szállnunk Dél-Erdélyet, hogy az ottani magyar lakosság lemészárlását megakadályozzuk. Ez a feladat megoldhatónak látszik a következő sorrendben: a Kárpátok biztosítására felhasználjuk a hátravont megszálló csapatainkat és az első mozgósítási ütemben felvonuló kötelékeket. Az ország belsejében előkészített erők zömével (6 gyalogosztály, 1 páncéloshadosztály, 1 lovasosztály) gyors hadműveletekkel kézbevehetjük Dél-Erdélyt és csatlakozóan a Keleti-Kárpátokra csoportosítunk. A második esetben, általában a fenti erőcsoportosítással, a főerőket Nagyvárad, Érmihályfalva térségében összevonva, hogy adott esetben ugyanőgy az orosz támadó mozdulat irányában (Dél-Erdély, Budapest, Dél-Erdély, Észak-Erdély) ellentámadást indíthassunk. A hadműveleti tervek mindkét esetre kidolgozva". Ezek a szándékok motiválták tehát azt a sajátos katonai műveletet, amelyet megindítása után a kortársak találóan a „háború a háborúban"elnevezéssel illettek, s amelyről már akkor tudni vélték, hogy csak addig nyerhet tért, amíg a szovjet főerőkkel szemben nem találja magát. De a támadást elsőként megindító 2. hadseregparancsnokság is felismerte, hogy a csapatok a Kárpátokat nem érhetik el. Altalános helyzet Magyarország délkeleti térségében (1944. augusztus végén-szeptember elején) A Dél-Ukrajna Hadseregcsoport szétverését, valamint a Román Királyság 1944. augusztus 23-ai átállását követően Brassó és Orsova között a Kárpátok hágói nyitva álltak a gyors ütemben előretörő szovjet csapatok előtt. A német hadvezetés képtelen volt a keletkezett óriási rés kitöltésére, a Kárpátok hágóinak lezárására. A 2. Ukrán Front csapatai ezt kihasználva, előrevetett osztagaikkal már szeptember 4-7. között megjelentek Dél-Erdély térségében. A 2. és 3. Ukrán Front augusztus 29-én azt a feladatot kapták, hogy szeptember 7-8-ra vegyék birtokba Cimpulung, Pitesti, Giurgin terepszakaszt és Turnu Severintől délre jussanak ki a Dunához. A 2. Ukrán Front jobbszárny-csapatai foglalják el a Keleti-Kárpátok hágóit és szeptember 15-re jussanak ki Beszterce, Kolozsvár, Nagyszeben terepszakaszra. Ezt követően mérjenek csapást Szatmárnémetire és nyújtsanak segítséget a 4. Ukrán Frontnak a Kárpátok leküzdésében. Erre az időszakra a 3. Ukrán Frontnak ki kellett jutnia a román-bolgár határra. Románia 1944. augusztus 23. és szeptember 7. között megmaradt haderejének zömét Dél-Erdélybe csoportosította át. Két román hadsereg zárkózott fel a románmagyar határra: a 4. hadsereg az Észak-Erdély és Dél-Erdély között húzódó határszakaszt, az 1. hadsereg pedig az egykori román-jugoszláv és a román-magyar határ térségében összpontosult. Ebben az időszakban a román alegységek a határvonal teljes szélességében folyamatos határprovokációkat, fegyveres betöréseket hajtottak végre magyar területek ellen. Magyarország délkeleti határai mentén — a Bánátban — a román 1. hadsereghez tartozó 7. hadtest gyülekezett be. A román 7. hadtest a vonatkozó határszakaszok fedezésére a román 1. lovashadosztály Gyalu, Marosbodza között a román hegyi-hadosztállyal közösen alkalmazta azzal a feladattal, hogy zárják le a Fekete- és Fehér-Kőrösök, valamint a Maros völgyeit. Nagyobb erők támadása esetén Déva, Hunyad, Piskitelep területére kellett visszavonulnia, hogy az összeköttetést fenn tudja tartani a 6. hadtesttel és megaka20