Halmágyi Pál szerk.: József Attila emlékülés 1995. április 11. A Makói Múzeum Füzetei 84. (Makó, 1996)

Birck Edit: József Attila az irodalmi múzeológiában

Birck Edit József Attila az irodalmi múzeológiában Az irodalomtörténet mint tudomány és az irodalmi múzeológia nem adekvát fo­galmak. Kiegészítik egymást, egymásra épülnek, de sajátos feladataik, irányuk van. Az irodalmi múzeológia a kultusz egy sajátos formája, nem értékel, rangsorol, csak gyűjti és feltárja az írott, nyomtatott, művészi és tárgyi emlékeket, s ezzel alapot nyújt az irodalomtörténeti kutatáshoz. Ugyanakkor a fent említett anyaggyűjtés maga is irodalomtörténeti kutatás — úgy mondhatnánk alapkutatás, s nagyrészt támaszko­dik korábbi kutatási eredményekre. A felgyújtott dokumentumok feltárása pedig már komoly irodalomtörténeti felkészültséget és kutatómunkát igényel. Örülök tehát, hogy lehetőséget kaptam ennek a tevékenységnek a felvázolásához, szempontjainak, sokrétűségének ismertetésére — és éppen József Attila kapcsán. József Attila irodalmi múzeológiai pályája 1948-ban kezdődött, amikor a Vallás­és Közoktatási Minisztérium Szántó Juditot — más források szerint Szántó Juditot és József Jolánt — megbízta a József Attila gyűjtemény létrehozásával, a költő em­lékének ápolásával. Az anyag nagy része a két testvér és Szántó Judit birtokában volt. Szántó Judit ismerősöktől, barátoktól, sőt a költő életének helyszíneit végigjárva éveken keresztül gyűjtötte a kéziratokat, könyveket, tárgyakat. Az akkor a Budapesti Történeti Múzeum részlegeként működő Bajza utcai Petőfi-házban nyert elhelyezést 1949 tavaszán a két gyűjteménycsoportból álló, József Attila Múzeum. Az egyik rész a József Jolántól, ill. Szántó Judittól bekerült — tulajdonképpen a költő hagyatékából származó — úgynevezett törzsanyag, a másik rész az a kéziratos anyag, amelyet Szántó Juditék a Minisztérium közreműködésével gyűjtöttek. Az ún. törzsanyag tekintélyes része József Jolán tulajdonában volt. Tőle került a gyűjteménybe a verskéziratok legnagyobb része, valamint jelentős levelezés, fotó és egyéb dokumentum. Szántó Judittól inkább leveleket és dedikált köteteket vásárolt a Múzeum, ill. tárgyi emlékeket, dokumentumokat és két képet a költő hagyatékából. Gergely Tibor: Körtvélyesi táj c. olajfestményét és Gyenes Gitta szénnel készült Jó­zsef Attila portréját. Egyébként ez a hagyaték összes képzőművészeti része. Érdekes, hogy József Etelka tulajdonából semmi nem került be a gyűjteménybe, még a 80-as években is — mint arra majd később utalok — őrizte a kéziratokat, fotókat, tárgyakat. Természetesen a hagyaték sorsa nem mindig követhető, sokszor kalandos utat jár be. A testvérek Attila halála után pl. „két láda könyv és fél mázsa papír"-anyagot Németh Andornál helyeztek el, aki ezt a mennyiségi meghatározást leírta. Több kéz­irat került Cserépfalvi Imréhez is, majd ezek közül később mégis József Jolán vagy Szántó Judit juttatott néhányat a múzeumnak. Ezt az utat, s általában a kéziratos hagyaték történetét Róna Judit részletesen megírta a József Attila kéziratkatalógus előszavában. A gyűjtőmunka intenzíven haladt, az eredménnyel minden valószínűség szerint a Minisztérium meg volt elégedve, mert a végzett munkáért Szántó Judit 1950-ben József Attila díjat kapott. Az anyag feldolgozása azonban csak 1954-től indult meg. A Petőfi, ill. Jókai házból ekkor alakult meg a Petőfi Irodalmi Múzeum, s ennek gyűjteményi egysége 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom