Tóth Ferenc: Makói temetők. A Makói Múzeum Füzetei 83. (Makó, 1996)

Római katolikus temető - Történeti áttekintés

A nagy kolerajárvány következtében ez az új temető is kezdett betelni, ezért 1831. december 16-án a város római katolikus hiten lévő bírái és lakosai a temető bővítését kérték. Az uradalom tiszti széke december 31-én az alábbi határozatot hozta: „Milutinovits Gergely Tiszttartó és Bódi Miklós számtartó urakra bízatik, hogy a folyamodásban kitett temető-bővítés szükséges voltát tökéletesen kinézvén. Ezen esetben a RCatolica templom részén lévő esküdtek közbenjárásával iparkodásokat oda fordítsák; azt megtudni, hogy melyik részéből a soványi szőlőknek eshetne meg legkevesebb sérelemmel a temető bővítés. Főképpen pedig arra ügyeljenek, hogy mennyivel lehetne és kellene ezen temető megbővítést most megtenni, hogy a jövendőbeli bővítés szükség a mostani kimutatással minden időkre meggátoltassák."

10 A temető bővítése 15 Sovány hegyi szőlősgazdát érintett. A püspöki uradalom tiszti széke igen jó indulattal járt el, ugyanis a kárpótoltak ott kapták meg a Belső nyomásból földjüket, „hol nékik jobban tetszeni fog", Giba Antal földmérőt utasították, hogy kinek-kinek másfél annyi földet mérjen ki és három esztendeig — amíg az új telepítésű szőlő termőre fordul — a régi és az új földet is használhatják. Az új temető parcelláit Róka József plébános 1835. szeptember 22-én ünnepélyes külsőségek közepette áldotta meg.

1

1 A Kálvária utca házhelyeinek kimérésekor a soványi szőlők megközelítésére még az 1810-es évek elején — a mai Móricz Zs. utcával szemközt — egy keskeny utat biztosítottak.

1" A temető bővítése miatt a hegygazdaság a bejáró úttól keletre három belső telek végéből 3 öl szélességű utat vásárolt. Ezt a derékszög alakú, kerülő utat a szőlősgazdák nem igen szerették, ezért sokan a temetőn át közlekedtek. Behúzták a temetőárkot, fejfákat tördeltek ki, a felszentelt helyet nem tartották tiszteletben, ezért Makra Imre prépost plébános az út megszüntetését kérte, amit a város elutasított.

1

3 A későbbiekben ismét szűknek bizonyult a temető. Az 1859. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint: „Néhány év múltával gondoskodni kell egy újabb temető létrehozásáról vagy a mostani megnagyobbításáról."

1

4 Miután az úrbéri per 1859-ben lezárult, a belső legelőt 1861-ben fölparcellázták. Ekkor ismét bővült a temető területe, és az Attila utca végén kijelölték az új katolikus temető helyét, de itt temetkezés nem történt. A temetők tükörképei a település társadalomszerkezetének. Ezt igen szépen ábrázolja a római katolikus temetőről a századforduló idején keletkezett térkép. Makó település csoportjai hármas tagolódást mutatnak. Egyik volt a városközpont, ahol a dzsentrik, a megye és a város vezető tisztségviselői, módos polgárok és az elit értelmiség lakott; ennek felelnek meg a temetőben a kriptákkal megjelölt sírok. Ilyenek: a Lonovics, Eckhardt, Meskó, Nyéky, Tarnay, Sántha, Kristóffy, Posonyi család kriptái és közelükben lévő nevezetesebb személyek sírjai. A városközpontot paraszti városrészek veszik körül: Buják, Szentlőrinc, Újváros; ennek megfelel a temetőben a váltott sírok övezete. A város perifériás negyedeit a földnélküli hagymakertészek lakták; a temető külső parcelláit az ingyenes sírok képezik. A hősi sírokat a temető északi felében találjuk. 10 Uo. 11 Orbán Imre i.m. 5. 12 1. Giba Antal 1824. évi térképét. 13 Makói Levéltár 1859. 948. 14 Orbán Imre i.m. 7. 8