Tóth Ferenc: Makói temetők. A Makói Múzeum Füzetei 83. (Makó, 1996)

A makói temetők már nem nyújtanak néprajzi látványosságot, ugyanis a polgárosodó város a századfordulóra levetkőzte népviseletét, a régi típusú népdal még korábban kiveszett, a népművészet és népköltészet szintén hamar veszített pompázó színeiből. Temetőink népi hangulatának már a nyomait sem fedezhetjük föl. A református ótemető az első világháború végéig őrzött még szép gombafejes fejfákat, sőt hajóorr alakúakat is, de ezek az enyészeté lettek. Építészetileg sem igen található temetőinkben maradandó alkotás. Műemlék jellegű a római katolikus és a görög katolikus temető kápolnája. A kripták és a sírjelek közül védettséget egy sem élvez. Genthon Istvánnak 1951-ben megjelent Magyarország műemlékei c. kötetében a temetők értékeire is fölhívja a figyelmet.

1 Kataszterébe öt makói síremléket vett föl. Sajnos, a későbbi műemléki jegyzékekben ezeket hiába keressük. Szankcionálás hiányában egy része korunkra megsemmisült. Elődeink megbecsülését jelenleg a meglévő művészi értékű sírjelek és a nevezetesebb személyek síremlékeinek megőrzésével szolgálhatjuk. Nekünk makóiaknak nagyon fontos lehet egy színházat vagy kórházat építő főispán, a forradalmi eszméiért vagyonelkobzásra ítélt alispán, egy könyvtárat alapító polgármester, a több ezer oldalnyi kéziratot hátrahagyó lelkész, a helyi közéletet formáló újságíró és sok-sok helyileg jeles személy. Temetőink hagyományvilága lehetne gazdagabb és sokrétűbb, de nekünk a meglévőt kell óvni, védeni és megmenteni. 1 Genthon István: Magyarország műemlékei. Bp. 1951. 186. 5