Budainé Keczer Csilla: Az egyházi oktatás újjászervezése Makón 1989–1994- ben. A Makói Múzeum Füzetei 82. (Makó, 1995)

Bevezetés (dr. Halmágyi Pál)

Bevezetés A török kiűzése után, 1755-ből van az első biztos adatunk a makói római katolikus elemi iskoláról. Az épület a Szent István téren, az 1718-ban épült templom közelében állott. Ekkor egy kántortanító és egy al- vagy segédtanító a fiúkat, egy ideiglenesen foglalkoztatott tanító pedig a leányokat oktatta. Ez az abban a korban kivételes állapot — tudniillik, hogy a leányok is jártak iskolába — csak rövid ideig állhatott fenn, mert a 19. század elejéig nem találni újabb adatot katolikus leány osztályokról. A város lakosságának nagyobb részét kitevő reformátusok iskoláját korszakunkban 1713-ban említik először. Kiadványunkban a református, ill. a más felekezetek által fenntartott iskolákra nem térünk ki. Most csak a katolikus iskoláztatás előzményeit vázoljuk fel, hiszen a volt katolikus elemi és polgári iskolában indult újra az egyházi oktatás 1991 őszén. Visszatérve a 18. század oktatási viszonyaira, a feljegyzésekből tudjuk, hogy 1785-ben két osztályos, két tanerős iskolát tartott fenn a katolikus egyház. A feltehetően az 1720-as években, tanítói lakással egybeépített első iskola a század végére tehát egy osztályteremmel és egy tanítói lakással bővült. A 19. század eleji számadások szerint, 1805-ben a város is hozzájárult a felekezeti iskolák tanítóinak fizetéséhez. Ekkorra a katolikusok első iskoláját már roskatag épületté silányította a felépítése óta eltelt majd egy évszázad. Rohamosan nőtt a gyermekek száma is, s ezért 1811-ben az ódon épület helyén felépítették a két fiú és egy leányosztályos új iskolát. A tantermekhez csatlakozott természetesen a három tanítói lakás is. A katolikus városrész növekedése nagyon hamar újabb iskolát igényelt. 1821-ben indult meg a tanítás a Kálvária és a Kürt utca sarkán, a püspök által adományozott telken, az egyházközség által felépített új, „tágas" iskolában. Itt egy vegyes osztály indult, s természetesen a tanító is az épületben lakott. Alig 25 év múlva már Újvároson kellett iskolát nyitni. Az 1819-ben és 1832-ben kiosztott telkeken felépült városrész gyermekeinek 1846-ban a Vásárhelyi utca és a Búza utca sarkán megvásárolt épületben indított iskolát az egyház. A városrész igen rohamosan fejlődött, s a hajdani lakóházból kialakított egy tantermes iskolát — amelybe vegyesen jártak leányok és fiúk — igen hamar kinőtte. 1871-ben a szemben lévő hatalmas telken felépült egy újabb két tantermes iskola, két tanítói lakással. (Ez az épület lett később az ún. „Zárda-iskola".) 1887-ben és 1889-ben egy-egy újabb tantermet és egy-egy tanítói lakást épített az egyház a Vásárhelyi utca páros oldalán. Ezen épületekből alakult ki később az ún. „Neiszeriskola". A múlt század végére tehát Újvároson a katolikus egyház öt tanteremben oktatta a nebulókat. A belvárosi három osztályos iskola is kezdett szűk lenni. Először 1844-ben bővítették a templom felőli végét egy újabb helyiséggel és egy kis konyhával. 1879-ben ismét hozzáragasztottak egy tantermet és egy újabb tanítói lakást, majd három évvel később a mások szárny bővült egy tanteremmel és egy tanítói lakással. Mivel a tanterem még mindig kevés volt, bérleti díj fejében az egyik tanítói lakás szobáját is kinevezték osztályteremnek. így alakult ki, közel egy évszázad alatt a Szent István tér és az Iskola utca sarkán a hosszú, földszintes, sok ablakos katolikus elemi, az ún. „Fehér iskola". 5