Béres Mária: Az óföldeáki erődtemplom. A Makói Múzeum Füzetei 81. (Makó, 1995)
Az óföldeáki erődtemplom, Béres Mária régész, Szeged - Az 1990-1993. évi régészeti kutatás főbb eredményei - Építészettörténeti kérdések
kialakulhatott olyan erős települések sora (nemesi kiváltságokkal rendelkező falvak, mezővárosok), amelyek a közösség védelmére erődtemplomot hoztak létre. Változatlanul úgy vélem, hogy az óföldeáki erődtemplom a Délkelet-Alföldre feltételezhető társaival együtt megépítésük idején (Csomorkány, Kaszaper, Mezőkovácsháza) — éppen úgy, mint északkelet-magyarországi társai az ottani végvárrendszernek —, a teljesen soha be nem fejezett délvidéki végvárrendszer részét képezte (BÉRES 1991, 25—26). Az erődtemplomok kapcsán beszélnünk kell hadierejükről is. Vannak olyan adatok, melyek azt igazolják, hogy több ezres létszámú haderő támadásának is képesek voltak ellenállni, amennyiben kellően felkészülhettek a védők (Szikszó, Nagykőrös). A szikszói és a nagykőrösi bravúros győzelem (JOÓ 1976, 79; BOROVSZKY 1910, 429) ugyan ritka lehetett, de portyázó martalócok, felbérelt zsoldoscsapatok támadásai visszaverésére bizonyosan valamennyien alkalmasak voltak. Katonai jelentőségük elsősorban mégis nagy számukban volt (CSORBA 1993, 198). Forrásokból tudunk az óföldeáki erődnek is kisebb, sikeres hadiszerepléséről (BOROVSZKY 1897, 192—193). Csanád eleste után (1573) a tárgyalt szűkebb térség végleg török megszállás alá, de közigazgatási központjaitól távolabb került. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a már korábban létrehozott erődöt a település lakói kijavítgathatták, és szinte változatlan formában őrizhették meg a hódoltság alatt. A teljes régészeti feltárás lehetővé tette, hogy működésében rekonstruáljunk egy magyarországi erődtemplomot, méghozzá olyan területen, ahol a középkori épületállomány csaknem teljesen megsemmisült a történelem viharaiban. 30