Béres Mária: Az óföldeáki erődtemplom. A Makói Múzeum Füzetei 81. (Makó, 1995)
Az óföldeáki erődtemplom, Béres Mária régész, Szeged - Az 1990-1993. évi régészeti kutatás főbb eredményei - Az erőd feltárása
lességben és 5—40 cm vastagságban, rajta gyakran karólyukak helyeivel. A 11. szelvényben pedig jól látható volt az Árpád-kori sáncárok oldalának és partjának erőteljes döngölése, gyűrődése, melyet számos 17—18. századi sír vágott át. Az egykori harangtorony a templom északi oldalán található. Belső mérete 280 x 250—270 cm, enyhén trapéz alakú, a déli oldala a nagyobb. A saroktámpillérek a falapok meghosszabbításában 130—140 cm hosszúak és egymással derékszöget zárnak be (25—26. kép). A torony alaptesteinek szélessége 92—98 cm közt, a támpilléreké 98 cm-től 120 cm-ig változnak, kissé szabálytalan formában készültek. A felhasznált téglák 32—34 x 5 x 16—17, ill. 32 x 6 x 17 cm méretűek, jól kiégetettek, őrölt kerámiával soványított agyagból vetették őket, s úsztatott habarcsos technikával kerültek az alapban felhasználásra. A habarcs a homoktól sárgás árnyalatú, ám rendkívül kemény, jó megtartású, magas a mész tartalma, megfigyeléseim alapján megfelel a szentély úsztatott habarcsba rakott alapja anyagának. Az alapok a mai felszín alatt 50—105 cm mélyen kerültek elő, s csak 0—66 cm vastagságban maradtak meg. Az egykori torony helyét az északi felén az alapárkába visszatöltött törmelék sávja jelezte, a délkeleti támpillért pedig teljesen kitermelték, csupán az alapárok alatti tömörebb talaj utalt az épületrész méretére. A torony alapsíkja a 81,80—82,00 mBf-on fut. Ha elfogadjuk a templom alapkutatásának eredményét, miszerint a templom körül a keleti, déli és az északi oldalon a külső középkori építési felszín biztosan 83,4 mBf-on futott, s ha figyelembe vesszük a 15. századi templom építése előtti tereprendezést és platószélesítést, valamint azt, hogy a körítőfal alapjai mentén földhát húzódott, akkor a harangtorony alapteste legkevesebb 140 cm-re, s legtöbb 240 cm-re mélyedhetett a középkori templomépítési felszín alá, azzal a megszorítással, hogy az északi és a déli végpontjai alapozásának alja között mintegy 20 cm szintkülönbség volt, bár az alap bizonyíthatóan egyszerre készült. A templom körül az erőd falai húzódtak (25—26. kép). Az alapok szélessége 78—100 cm között változik, átlagosan 90 cm. Mindenütt megfigyelhető, részben a felfagyás elleni védekezésül, részben a kiegyenlítés miatt az alapárok alján változó vastagságban (5—10 cm) elterített törmelékréteg, amelyre úsztatott habarcsos technikával készült az alap. Az alapárok híg habarcsába változó nagyságú, darabtéglákat raktak, de — nyilván takarékosságból — felhasználtak bontott, apróra tört vakolattörmeléket is, melyről köztudott, hogy szilárdítja a kötést. Az alapba került habarcs itt a mésztartalomtól szürkésfehér színű, s valamivel kevésbé szilárd, mint a harangtorony, vagy a templom szentélye alapozásáé. Világosan nyomon követhető volt, hogy a hosszan körbefutó sávalapok nem folyamatosan lettek kiásva, és beöntve, hanem 6, 15, 22 méter hosszú, lekerekített végű szakaszok készültek egymás mellé, közöttük a talajban néhány cm érintetlen földrész maradt. Ezzel részben követhették a domb formáját (hajlatok), másrészt alkalmazkodhattak a már meglévő épületekhez (harangtorony) és a kitűzött sarkokhoz, illetve az új ívelődő tornyocskához (déli oldal), harmadrészt pedig eleget tettek a statikai követelményeknek. Alapja 50—70 cm-rel fut a harangtorony alapozási síkja fölött. Az erődfal alapárkának alja 80,20—82,70 mBf-on halad, délen és keleten egységesen 82,40 mBf-on találjuk, míg északkelettől északnyugatig 82,70-ről 81,40 mBf-ra lejt, a templom nyugati oldala előtt — mivel itt az Árpád-kori sánc és sáncárok külső oldalára került —, az alapozási sík a 81 mBf alá süllyedt. Ha a már korábban meghatározott templom körüli építési felszínt (83,40 mBf) figyelembe vesszük, akkor délen és keleten minimálisan 100 cm-es alaptesttel számol21
