Halmágyi Pál szerk.: Honvéd emléknap Makón 1994. A Makói Múzeum Füzetei 80. (Makó, 1995)
Dr. Sánta Sándor polgármester köszöntője
Dr. Sánta Sándor polgármester köszöntője Tisztelt Emlékező, Ünneplő Közönség! A rendező szervek, Makó Város Önkormányzati Képviselőtestülete, a Magyar Honvédség 3. Katonai Kerületparancsnoksága, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága és a József Attila Múzeum nevében köszöntöm Önöket a Makón első ízben megrendezésre kerülő Honvéd Emléknap és Találkozó alkalmából. Köszönöm Keleti György honvédelmi miniszter úrnak, hogy vállalta a védnökséget a makói Honvéd Emléknap és Találkozó felett. Külön köszöntöm a rendező szervek megjelent képviselőit, az egykori katonákat, a harcokban elesettek hozzátartozóit, a honvédség mai képviselőit, Ada és Csíkszereda város küldötteit, a tudományos ülés előadóit és a szponzorokat, akik nagylelkű támogatásukkal lehetővé tették e megemlékezés méltó megrendezését. Ötven évvel ezelőtti eseményekre emlékezni gyűltünk össze ma a makói városházán. Joggal jöttünk itt össze, mert a mai Magyarország területén Makó az a város, ahol először lehet emlékezni a II. világháború harcaira. 1944. szeptember végén érte el a várost a háború vihara. Nem messze Makótól, Battonya és Tornya között léptek először az ország mai területére a szovjet hadsereg egységei, majd a szomszédos Csanádpalotát foglalták el először, s a magyarországi Nagylak, ill. Elek községek kerültek végérvényesen a szovjet csapatok kezére. Városunkba 1944. szeptember 26-án az éjszakai és kora reggeli harcok után a délelőtti órákban vonultak be a szovjet egységek. A harcok azonban ezzel korántsem fejeződtek be, mert a kiszorított magyar honvédek — akik közül néhányan ma ismét eljöttek Makóra és itt ülnek a teremben — még mintegy tíz napig próbálták visszafoglalni a várost. Az összecsapásokban sok magyar honvéd és határvadász halt hősi halált, s a harcok a makói polgárok közül is több mint félszáz áldozatot követeltek. Emlékükre a város 1993 novemberében szobrot állított és neveiket márványba véste, melyet Tőkés László püspök úr és az Emléknap társrendezőjeként ma is jelenlévő Végh Ferenc vezérőrnagy úr avatott fel. A Honvéd Emléknap megrendezésével a város hagyományt kíván teremteni. Kegyelettel emlékeznúnk kell az elesett hősökre és áldozatokra s tisztelettel és megbecsüléssel kell körülvennünk a harcok megszenvedőit, az idős honvédeket. A város polgárainak, a fiatal generációknak s a múlt iránt érdeklődőknek lehetőséget kívánunk teremteni, hogy a legújabb kutatási eredmények alapján, más-más szemszögből ismerjék meg a múltat és ennek alapján ápolják az emlékeket. A mai konferencia alkalmat biztosít e téma reprezentáns külföldi és magyar kutatóinak, hogy a legújabb kutatási eredményeiket ismertessék és ezzel segítséget nyújtsanak a múlt objektív értékeléséhez. A most elhangzó előadásokat több nyelvű kiadványban is meg kívánjuk jelentetni. Mindezzel méltó módon szeretne tisztelegni a város az elesettek emléke előtt, ki akarja fejezni megbecsülését az itt harcoló honvédeknek és családtagjaiknak és egyben hozzá kíván járulni a múlt objektív feltárásához, a hagyományok ápolásához és megőrzéséhez. Bízom abban, hogy a tudományos élet meghívott előadói s az Emléknap további rendezvényei is e szándékunk megvalósítását segítik elő és mindez találkozik a város lakóinak és a Honvéd Emléknap minden résztvevőjének szimpátiájával. Ezen bevezető szavak után tisztelettel felkérem Végh Ferenc vezérőrnagy urat, a Magyar Honvédség 3. katonai kerületparancsnokát a tudományos ülés levezetésére. 3
