Halmágyi Pál szerk.: Honvéd emléknap Makón 1994. A Makói Múzeum Füzetei 80. (Makó, 1995)

Zielbauer György: A 3. magyar hadsereg megalakulása és harcai 1944. október 6-ig

csoport, 1944. szeptember 23-ától már csak Dél Hadseregcsoport nevet viseli (ugyanis ekkor már illuzórikus Ukrajnáról beszélni, hiszen a harcok Magyarország területén folynak). A következőkben ezeket a jelentéseket egyszerűen Kriegstagebuchnak nevezzük, melyek megtalálhatók a Hadtörténeti Intézet Levéltárában s az a rész, mely bennünket itt speciálisan érdekel, akkor Békés, Csongrád és Csanád—Arad—Torontál k.e.e. megye elnevezéssel szerepelt. (Ezt azért is hangsúlyozom, mert Elek községben születve, mi is akkor Csanád—Arad—Torontál megyéhez tartoztunk.) A Kriegstagebuch 1944. szeptember 4. és szeptember 30-a közötti időre vonatkozó feljegyzések az 125l-es tekercsen találhatók meg. Sajnos nagyon sokan a hadtörténészek közül, akik a kérdéssel foglalkoztak egészen más hivatkozási számot használnak. Csak utalok „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon" címmel a Századok 1967. 3-4. számaiban megjelent bírálatra és a válaszra. Itt egészen más számokat használtak a szerzők, mint amilyen tekercsszámot visel az 1944. szeptember 4—30-a közötti időszak. A Kriegstagebuch bejegyzései alapján próbálom megközelíteni a kérdéskört, ugyanakkor egy másik fontos forrást is felhasználok, nevezetesen az rk. plébániák História domusait. Egy 1988-ban megjelent munkám zárógondolatként azt fogalmaztam meg, hogy a plébánosok, akik ezelőtt 50 esztendővel a História domusokat vezették, nem gondoltak arra, hogy 40 vagy 30 esztendővel később ezek a bejegyzések milyen primer történelmi forrásokká válnak. Végh Ferenc tábornok úr bevezetőjében említést tett a harcok 1945. április közepéig való elhúzódásáról. Az 1945. április 13-i befejezési időpontot én magam állítottam fel, s ebben a munkában is a História domusok, valamint az egyházi halotti anyakönyvek nyújtottak segítséget. Történészként, aki főiskolán oktatott, a magyarországi harcok témájánál felraktam az ezt bemutató térképet, s mutattam azt, hogy Battonyánál 1944. szeptember 23-a, Nemesmedvénél 1945. április 4-e szerepel. Kijelentettem, hogy mind a kettő hazugság, mert sem az egyik, sem a másik nem volt igaz! Az tény, hogy bizonyíthatóan Battonya külterületén lépett át a határon Brjuhov kapitány százada 12 tankkal. Ez 1944. szeptember 23-án délelőtt 10 óra 30 perckor történt. A védők kilőttek 4 tankot és 1 szállítójárművet, hiszen azt nem kell katonáknak bizonyítani, hogy egy akkori szovjet tankszázadnak 3-4 szállítójármű kellett, mert a tankokat csak így tudták benzinnel ellánti. Ha nincs elegendő benzin, akkor a tankok „kiszáradnak" s ez a harckocsi kilövését eredményezheti. Ez is „történelmi tény" és megtörtént esemény volt. Különböző teóriák is napvilágot láttak, hogy máshol is átléphették a szovjet felderítők 1944. szeptember 22-ről 23-ára virradó éjjel Lökösháza és Battonya között a magyar—román államhatárt. Sós László alezredes, aki annak idején ebben a szovjet alakulatban egy felderítő rajjal Magyarországra jött át, de visszatért Tornyára, visszaemlékezését használták fel a hadtörténészek, s így alakult ki az, hogy a szovjet csapatok máshol is átléphették a határt. Bizonyíthatóan csak Battonya-kelet—Tornya—Battonya közötti térség szerepel a dokumentumokban. Battonvát nem foglalták el a szovjet csapatok 1944. szeptember 23-án! Hiszen egy magyar ezred szeptember 24-én és 25-én is védte Battonyát, melynek a parancsnoka Kovács ezredes volt — bár lehet, hogy a névben tévedek — s ez az alakulat 25-én felsorakozott és nyugat felé elhagyta a községet, de az oroszok nem jöttek 25-én, hanem csak szeptember 26-án délután. Tételesen átolvastam a História domus megfelelő bejegyzéseit, ahol hajszál pontosan leírja Klivényi apát-plébános úr az összes eseményt percről percre. Az is szerepel, hogy hogyan lőtték be az oroszok a templomot, milyen károk keletkeztek, de ugyanakkor azt is pontosan leírja, hogy 1944. szeptember 26-án délután jöttek az első orosz katonák Battonyára. így a volt külügyminiszter különböző úton gyűjtött visszaemlékezése — orosz tisztek 2 konyak közötti beszélgetései — és az így megfogalmazott állítások teljes mértékben annulálódtak. mert nagyon messze vannak a történelmi igazságtól, a történelmi tényektől. 11