Halmágyi Pál szerk.: Torma Imre emlékezete (1893–1954). A Makói Múzeum Füzetei 78. (Makó, 1993)
Kelemen Ferenc: Torma Imre festészete
virág rangos mivoltával. Egyik ilyen képe — Dáliák — különösen szép, fénylő színeivel a természet pompáját érzékelteti. Nemes-rózsákat ábrázoló képei szintén nagyszerűek. A krizantémumok halk és a dáliák harsogó színe szerencsésen ölelkezik rózsaképein, melyeken az elmosódó és erős színek egymás melletti megjelenése valóságos szimfóniává dagad. — Egyik ilyen képén —Rózsák — tizenkét szál rózsát festett a művész, ebből tíz a piros különböző árnyalatában — bordótól a világos rózsaszínig — tündököl. Két szál tearózsa enyhe sárgája egyensúlyozza a színskálát. Az egyoldalú világítás plasztikussá, a visszaverődő fény játéka pedig mozgalmassá teszi a képet. A szerkesztés kerekdedsége, a rajz hűsége, a színek melegsége és a fény elosztása harmonikus, és együttesen úgy hat, mintha belső fényforrás tüze égne a rózsákon. A kép a teljes valóság érzetét kelti, mégis úgy érzi a szemlélő, hogy több a hétköznapi valóságnál, mert valami magasabb realitás tükröződik rajta. Orgonából a nagy halmazt szerette festeni. Van egy hatalmas méretű képe — Orgonák —, melynek egy ruháskasban nagy nyaláb orgonaág szolgál modell gyanánt. Az árnyékokkal módosuló lila szín egész skáláját szemlélhetjük rajta, mely éppen ezért változatos. A fürtös organavirág csöppnyi tölcsérei foltokban villannak meg az erős fényben készült képen. így az egyhangúnak tetsző tárgy mozgalmasnak hat. Az őszirózsás képek a dolog természeténél fogva egyszerűbb megjelenésűek. A virág szerényebb formája és halkabb színe kifejezésre kerül a művész előadásában is. Míg a krizantém-, dália- és rózsaképek általában sötét háttérből szökkennek elénk, addig az őszirózsás vásznak háttere legtöbbször világos, és így a virágok pasztell színei még jobban meghalkulnak. Hatásuk nyilván csekélyebb, mint az előbbi képeké. Ezeknek a kisebb formátumú vásznaknak ecsetkezelése is más, mint a krizantém-, dália- és rózsaképeké. Torma általában nem kente el a festéket annyira, hogy ecsetjének útját szemmel ne lehetne tartani. Őszirózsás képei sohasem rögösek, míg az előbbieken elég bőven bánt a festékkel. Torma Imre előnyben részesítette a kerti virágokat a vadvirágokkal szemben, de elég gyakran ábrázolt mezei virágot is. Jól érzékeltette azt a különbséget ami a tenyésztett és a vadon növő virág között van. Az egyszerűség, báj és erős szín jellemzik vadvirágos képeit. Olyan hatást tesznek, mint egy mezőkövesdi kézimunka. Egyik, jobbára pipacsokat ábrázoló képén a festői rendetlenségbe markolt virágok tűzpiros színét elszórt, fehér fátyolvirág hangsúlyozza. A benne ritkásan zöldikélő szárak élénkké melegítik a képet. A művész hagyatékában van egy szarkalábcsokor, melynek mélykék színén a harmatcseppek fénybontó reflexe játszik. Különösen sikerült alkotás. Torma örömmel festette virágképeit. Szerencsésen adta vissza a növények szerelmes korszakának jelentkezését és a bennük szunnyadó termés érdekében rajtuk elomló szépség varázsát. Művészi tevékenységének kedves mosolygásai ezek a képek, melyek a halkszavú, szépre szomjazó mester lelkiségének kifejezői. A művésznek egyetlen olyan csendélet képe maradt ránk, melynek novellája is van. Ez A művész hagyatéka című nagyobb vászon. A kép mind tárgya, mind valószínűen megfestett előadása révén figyelemre méltó. A jobb oldalon egymásra hányt könyvek tetején kioltott gyertyacsonkot magában foglaló tartó áll. Az asztalon szakadt húrú hegedű és vonó nyugszik. A hangszer nagy részét fekete fátyol takarja, mely alatt két szál vörös rózsa hervadozik. A hegedű nyakánál egy odavetett kottalap, a kép baloldalán pedig egy ezüst serleg teszi kifejezővé a kompozíciót. Mindezek alatt bársony terítő látszik. A tragikus tartalmat hozzá illő szerkesztésben adja elő a festő. A tárgyak tömege jobbról közép felé lejt, majd a bal oldalon ismét emelkedik. A festés módja realisztikus és kidolgozott. A festék finoman elkent és sehol sem rögös. A tompa színek és a sötét háttér a gyász hangulatát fokozzák a szemlélőben. A kép 1928-ban készült, és annak idején Rudnay Gyula elismerését is kiérdemelte. 9
