Halmágyi Pál szerk.: Bodófalva telepítésének 100. évfordulója. A Makói Múzeum Füzetei 77. (Makó, 1993)

Magyari Etelka: Mi marad utánunk? (Rendhagyó visszaemlékezés Bodófalvára)

Hit, hűség, milyen gyakorta emlegetett fogalmak ezen a tájon, és ehhez párosul a megmaradás gondja. Szülőföld, hit, anyanyelv a XX. század utolsó negyedének nagy problémaköre itt a Bánát magyar telepes falvaiban, de szerte a Pártiumban, vagy a történelmi Kelet-Európában. Egy évszázad alatt alig hét lelkésze volt Bodónak: Szöllősi Imre, a nagy öreg — akinek fényképe ma is ott függ a lelkészi irodában, Nagy Márton, Higyed István, Bodor László, Péter Iván, Magyari Csaba és Réti István. Az öreg Szöllősi kemény, szigorú ember hírében állott: hirdette Isten igéjét, munkálkodott az eklézsia megszilárdításán és a felekezeti iskolában is. Hamarosan jól felkészült fiatal kántortanító kerül mellé Babicsák Barnabás személyében. Ő is szigorú ember, el-elnáspágolja a rakoncátlan gyermekeket az iskolában. Ma is hallom Rumel Zoltán — azóta már nagyapa — fogadkozásait, ahogy a kántor úr meséli: — Nőjek csak akkorára mint maga, majd visszaadom! Azóta több elégedetlenkedő generáció is kinőtt a kántor úr keze alól, de senki sem bántotta, sőt tisztelettel tekint reá az egész falu. A legsötétetebb években sem fordított hátat egyházának, a legnagyobb bajban sem. Negyven éves fia holtan feküdt Temesvárott, de a kántor úrnak erőt adott az Isten, hogy megálljon lelkészével együtt a fiatal Tófalvi Mihály koporsója mellett. Nagy Márton tiszteletes idején komoly válságon ment át az egyház. Volt, aki színházzá alakította volna a templomot, volt aki sportpályát épített volna a templomkertben. Ebben az időben vesztette el az egyház földjeit, gabonaraktár lett a parókia egy része, a pincében a szövetkezet italokat tárolt, bár ezért nem maga a lekész a felelős, hanem a kor. Az egyház mégis megtartotta közösség formáló erejét. A tiszteletes színdarabokat tanított, összefogta az ifjúságot, nem zárkózott el a közösségi élettől, mint ebben az időben annyi más szolgatársa tette. A hetvenes években különös szeretettel emlékezett a falu Higyed Istvánra és családjára, feleségére Etelkára, ki mint óvónő vívta csatáit önmaga és a közösség érdekében a helyhatóságokkal. Itt született két iker fiuk István és János. Ma mindketten palásttal a vállukon Isten és a gyülekezet szolgálatában állanak. Higyed István egyházépítő munkája után sajnos Bodor László és Péter Iván idején nem virágzott az egyházi élet. Bodor tiszteletes inkább a disznóhizlalással és fényképezéssel foglalkozott. Nem volt jó kapcsolata a kántor úrral sem, de az iskolával sem. A viszálykodás nem használt a falu közösségi életének sem. Bár Péter Iván munkáját kitűnő felkészültséggel végezte, sokat rontott azzal, hogy nem lakott a parókián, ingázott Temesvárról. Bár így is rendszeresen látogatta a családokat, a szórványt. Szívesen emlékeznek reá Bodón és Vásároson is, főleg a Bot és Rumel család. 1975 után a lelkész és az iskolaigazgatónő háziassága után helyi viszonylatban úgy nézett ki, hogy visszaáll a Szöllősi-korabeli „idilli" hangulat. Fellendült a templomlátogatás, a Bodor idejében kettészakadt gyülekezet fátylat borított az ellentétekre, a gyerekek újra nyíltan jártak vallásórákra, az egyház anyagiakban is gyarapodott. Fellendült az élet, amíg a fejünkre nem koppintottak. Az első nemtetszést az váltotta ki, hogy Magyari Csaba lelkész összeszedte a falu fiatalságát, hogy az elvadult templomteret rendbe tegyék. Valamikor az öreg Szöllősi — mert így emlegetik Bodón — nemcsak szigorú lelkész, de jó gazda is volt. Saját földjét is, az egyházét is rendben tartotta. A templomtérre valóságos arborétumot telepített. Különös örökzöldeket, cédrust, vadnarancs fát hozatott. Sajnos a kollektivizálás idején ennek nem mérték fel ökológiai értékét, sok fát kivágtak. Már csak néhány fenyő jelzi az egykori dicsőséget. Elvadult a templomtér is, tönkrement a kis vaskerítés, dudva, muhar veri fel a földet. Magyari Csaba lelkész rózsafákat, gesztenyefákat telepített az egykori arborétum területére, ócska traktor kerekekbe földet hordott a fiatalokkal és szép virágágyásokat alakított ki. Utat 35