Halmágyi Pál szerk.: Bodófalva telepítésének 100. évfordulója. A Makói Múzeum Füzetei 77. (Makó, 1993)
Gilicze János: Bodófalva telepítése, 1892
megépítsék. Az építkezésekhez kellő anyagokat csakis a kijelölt anyaggödrökből nyerhették büntetés terhe mellett. A szükséges faanyagot a kincstár a telepítvény helyén erdőkből méltányos ár megtérítése ellenében szolgáltatta. Kötelezően előírták a házak tűzkár elleni biztosítását. Szigorúan tiltották, a telephely elvesztésének terhe alatt, a telkek cseréjét, az uradalomtól kapott települési engedély eladását, valamint a jelző cölöpök kiszakítását. Engedjék meg, hogy a makó aláírók közül néhány nevet megemlítsek. A telepesek között volt Bihari Bálint, Paku István és János, Szirbik Miklós, Szemes Antal, Gesztesi István, Elek István, Balogi János és Sámuel, Görbe Imre, Dobsa Sámuel, Sepsei János, Varga Ferenc, Széli Ferenc, Szentpéteri Ferenc, Erdei Pál, Gyüge Ferenc, Siket Sámuel, Gyenes István, József és János, Nagy György Péter és sorolhatnám tovább mind megannyi ismert és ma is élő makói név. (13.) A telepítési okmány aláírása után kiosztották a belső telkeket. A lakóházak felépítésére azonban — valószínűleg — 1892-ben még nem került sor. Néhányan ideiglenes szállásokat, kunyhóhat építettek, hogy ott vészeljék át a telet, de a makói telepesek jó része visszatért szülővárosába. 1893 márciusában a bálinci körjegyző értesítette a polgármesteri hivatalt, hogy az andrásházi telepeseknek átengedett erdőterület illetve az azon lévő faanyagnak átadására 23-án kerül sor és az átvétel céljából minél hamarabb új községükbe jelenjenek meg. (14.) Az új élet megkezdése az új helyen nem volt könnyű. A telepeseknek keményen meg kellett küzdeni a puszta létükért, fennmaradásukért. Segítséget nem várhattak senkitől, csak magukra voltak utalva. Az okiratok aláírása után majd egy évvel 1893. június 10-én Faragó Ferenc bíró az egész község nevében a következő drámai hangú kérelmet intézte a földművelésügyi miniszterhez: „Andrásháza telep lakosai nincsenek oly helyzetben, hogy saját anyagi erejökből építkezhessenek, mert saját élelmük beszerzéséről kell gondoskodniuk; a búzavetések némely részét ki kellett szántani mert kivesztek és kukoricát vetettünk a búza helyére, de még a korábban vetett kukoricát is ki kellett szántani és újra vetni s így a földet kétszer kellett bemagolni; a meglevő búzavetés is gazzal, dudvával, aszattal van felfordulva; a több mint egy hét óta tartó folytonos esőzés miatt a kiáradt patakok vize és a Béga folyó elöntötték a vetéseket határunk nagy részén s néhol még most is víz alatt állnak a vetések, melyek némely részéből nem lesz aratásunk! A legmélyebb tisztelettel és hódolattal esedezünk ezért Nagyméltóságodhoz, és a Nagyméltóságú magas Minisztériumhoz, hogy méltóztassék a javaslatba hozott 400 forintot minden egyes telepesnek építkezésre és talajjavításra kegyelmesen engedélyezni és utalványozni, hogy szilárd kő alapra építhessük házainkat és az építkezésre megvásárolt erdőt, mielőbb birtokunkba juttatni méltóztassék; a vízi malmok mellett lévő gátak távolíttassanak el a malmokkal együtt mert nem csak szántóföldjeink, hanem a község is kiszámíthatatlan károkat szenved azok miatt mivel nagy esőzések idején magasabb a vízállás a Bega folyóban, mint a telepet védő csatornák feneke, egyszersmind a legmélyebb alázatossággal esedezünk a Glovicza patak medrének kimélyítéséért és kijavításáért, mert különben egész Andrásháza telepközség tönkre megy s végképpen elpusztul." (15.) Báró Malcomes osztálytanácsos a kérelemmel kapcsolatban a következő utasítást küldte a kincstári tiszttartóságnak: „Figyelemmel arra miszerint Miniszter Úr Ő Nagyméltósága határozottan kivánja, hogy az andrásházi telepes házak mielőbb felépüljenek és ezen telep is rendbejöjjön szíveskedjék mostani lugosi tartózkodása alkalmával Andrásházára kimenni és ott a tényállásról magát tüzetesen tájékozni a leginkább célhoz vezető intézkedés iránt sürgősen javasalatot tenni szíveskedjék." (16.) Báró Malcomes összefoglaló jelentéséből megtudhatjuk, hogy az építkezésre kijelölt erdőt átadták, a malomgátak eltávolítása miniszteri rendelettel megtörtént, és a Glovicza patak szabályozását múlhatatlanul szükségesnek ítélték. A házépítési kölcsön megadását megtagadták a következő indokkal: „mert ha az megadatik a 16
