Halmágyi Pál szerk.: Bodófalva telepítésének 100. évfordulója. A Makói Múzeum Füzetei 77. (Makó, 1993)
Rozsnyai János: Telepítések a Dél-Alföldön
és a németek szétválasztására, homogén községek létrehozására törekedett. Temes megyében 1803 körül csehek hoztak létre községeket és gyarapítják a már meglévő falvak létszámát. Szlovákok, csehek, magyarok, románok és németek élnek a megyében vegyes lakosságú községekben. Torontál megyébe nagyszámú szlovák, szerb, bolgár, román, horvát és magyar család költözik a 19. század első harmadában. A kincstári és magánföldesúri telepítések következtében Európában szinte egyedülállóan színes etnikai térkép rajzolódik ki e vidéken. 1817 után egy időre lefékeződik a kincstári és földesúri szervezett betelepítések irama és inkább spontán mozgások figyelhetők meg. A Krassó-Szörényben ekkorra kifejlődő bányászat és az erre települő ipar jól képzett cseh, német és horvát munkásokat vonzott ide. (13.) V. Ferdinánd trónra lépése után, de ezt megelőző évtizedben is megfigyelhető egy bizonyos változás az udvar telepítési politikájában. A 18. században kialakult populacionisztikus telepítési elképzeléseket, terveket felváltja az egyre inkább csak a racionális gazdasági haszonnal törődő telepítési politika. A század elején fellendülő dohánykonjuktúra, amely elsősorban Napóleon kontinentális zárlatának volt köszönhető, arra készteti a kincstárt, hogy minél több, telepesekből álló dohánykertész-községet hozzon létre. Az itt élőket már bérlőnek tekintik és nem pedig jobbágynak. Ez a tény számos előny mellett jelentős hátrányt is okozott a kertésztelepeknek, pl. a politikai szempontból községként történő elismerést, csak igen nehezen és nagysokára kapták meg. A szabadságharc leverése után, az abszolutista kormány, a Bács-Bodrog, Torontál, Temes és Krassó-Szörény megyékből létrehozott „Temesi bánság és szerb vajdaság" területén nagyobb arányú telepítést kezdeményezett jelentős eredményekkel. Hiába volt azonban az 1858-ban kiadott telepítési törvény, mindössze egy új község — Lászlóvára — jött létre. Az is úgy, hogy egy közeli román község lakosai átköltöztek ide. (14.) A század középső harmadára jellemző volt, hogy a kincstári és magánbirtokosok sok dohánykertész telepet hoztak létre, így pl. Keglevichházát, Kübekházát, Újhelyet, Györgyházát, Tamásfalvát és még lehetne sorolni a telepítőkről és az udvari adminisztráció vezető személyiségeiről elnevezett kis falvakat. Ezek az elnevezések nem mindig voltak időtállóak. Ha az új község régi települések helyén jött létre, vagy a körülötte lévő puszták helynevei már rég beivódtak a köztudatba, gyakran előfordult, hogy a több évszázados névhasználat maradandóbbnak bizonyult az új, esetenként erőltetett elnevezéseknél. Az 1867-es kiegyezés utáni időszakban Dél-Magyarországon újra élénk telepítési mozgalom indult meg. Az előző másfél évszázad felülről irányított telepítési politikája után, amely elsősorban külföldieket igyekezett a Délvidékre hozni, az alkotmányos kormányzat más célok szerint akart telepíteni. A gazdasági és birtokpolitikai szempontok mellett célja volt a gyorsan szaporodó alföldi magyarságot telepesként megjelentetni a Délvidéken. Ennek etnikai, politikai mozgatórugói voltak. A korszak első évtizedeiben az állam telepítési akciója még igen szűk keretek közt mozgott. Az 1868. évi 25. és az 1875. évi 7. törvénycikk, csak körvonalazta a telepítések módját, 3 ill. 6 évi adómentességen túl más kedvezményt nem nyújtott, és pénzzel sem támogatta az új helyen gyökeret verni szándékozókat. így kevés új község alakult ekkor. A törvényhozás 1883-ban felhatalmazta a pénzügyminisztert, miszerint telepesek részére azt a kedvezményt nyújtsa, hogy a vételár-hátralék letörlesztésére 42 év álljon rendelkezésükre. Többek közt Krassó-Szörény megyében is, ahol 1888-ban Tisza Kálmán miniszterelnök és gróf Széchenyi Pál földművelési miniszter kezdeményezésére a Bega és a Temes völgyében mintegy 20 ezer hold kincstári erdőt jelöltek ki telepítés céljára. (15.) A kincstár 1892-ben alapította e vidéken makói református családokkal Nagybodófalvát, amelyet később csak Bodófalvának, majd csak Bodónak hívtak. A község nevének említésével el is érkeztünk a mai előadássorozat fő témájához, a bodófalvi telepítés kérdéséhez. 10
