Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - VIDA GABRIELLA: Néprajzi ásatás

módszerével ugyanis megbízható adatokat a XIX. sz. elejénél régebbi időkre vonatkozóan csak esetlegesen lehet találni. A levéltári anyagok, inventáriumok, különböző célból készült összeírások célja és jellege miatt legtöbbször nem is tartalmaznak olyan információkat, amelyeknek révén technikai, motívumtörténeti kérdéseinkre is választ kaphatnánk. Nem tudjuk pl., hogy egy 1806-ban Kismarján kelt parasztporta összeírásában szereplő miskolci és győri tálak forma és díszítmény tekintetében milyenek voltak. A képzőművészeti alkotásokon, többnyire festményeken háttérben illusztrált tárgyak esetében éppen fordított a helyzet: a képi megjelenítés általában megbízható, a készítési helyről, a készítőről viszont nem ad információt. Csak a használó személyére vagy annak környezetére vonatkozóan szolgál használható adattal. A magyar kerámiakutatás is hasonló gondokkal küzd. A nagyobb várak ásatásakor előkerült - egyébként bőséges - kerámialelet mellett a középkori parasztság és a polgárság háztartásaiban használt ólommázas cserépedényekről szinte mit sem tudunk. A XVIII. sz. utolsó néhány évtizedében kezdődik az a korszak, amikortól a magánháztartásokban, gyűjteményekben ép edények maradtak ránk. ennek megfelelően a kerámiakutatás adathiánnyal küzd. Én a miskolci fazekasság, valamint annak az ún. középiszai kerámia- stílusra gyakorolt hatásának vizsgálatakor kerültem szembe ezzel a hiánnyal. Az egri és a diósgyőri vár ásatásakor előkerült kerámiaanyag - elsősorban évszámos és feliratos kályhacsempék -, valamint néhány írásos adat révén tudjuk ugyanis, hogy a XVI. sz közepén az egri vár védelmét élvező Miskolcon fejlett fazekasság létezett. Az 1768-ban alapított céh iratainak nagy része ránk maradt, ebből a céhnek mint szervezetnek a belső életéről apró részleteket is tudunk. Alig 10 hitelesen miskolci edényt ismerve azonban a bőséges írott forrás sem segít a helyi fazekasság színvonalának, forma- és motívumkincsének pontos megállapításában. Ma is Fazekas utca a fazekasok hajdani utcája, de ott régészeti ásatás soha nem volt. Pedig az onnan előkerült töredékek minden kétséget kizáróan perdöntőek lehetnének abban a vonatkozásban, hogy a Debrecen-Mezőcsát-Tiszafüred nevével fémjelzett középtiszai stílus kialakulásában milyen szerepe volt a miskolci fazekasságnak. Ez késztetett arra, hogy Kresz Mária tanácsával éljek, és egy véletlen lehetőséget kihasználva dr. Wolf Mária régész kolleganőmmel néprajzi ásatást végezzek Mezőcsáton. A mezőcsáti fazekasok udvarán égetés közben összetört cserepeket magában rejtő gödröket kerestük. A mezőcsáti fazekasság ismeretében dolgoztam ki a koncepciót, amelyhez a régész megkereste a megfelelő ásatási technikát és munkamenetet. Hiteles, dokumentált ásatást végeztünk. A közös munka során azonban szembe találtuk magunkat azzal a szemléletbeli egyoldalúsággal is - mindkettőnk részéről -, amit a két tudományág elkülönülése okozott. 170