Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi egyke az anyakönyvek tükrében

IV. sz. melléklet 8 Teljes ter­mékenységi arányszám Átl. szül. interval­lum, hó A született gyermekek száma, átl. 1752-1790 1791-1820 1821-1850 9,0 6,5 5,4 32,3 36,9 37,5 7,5 5,5 3,8 JEGYZETEK ^ Tolna megyei Levéltár (továbbiakban: TmL) Úrbéri peres iratok 60. doboz Sárpilis-Liber Fundalis Toppographicus Possessionis Pilis 1818. június 1. 2 Cserna Anna - Kaczián János, 1986. 211. 3 Az általunk kiválasztott időszak korszakhatárait a rendelkezésünkre álló források kedvező előfordulása határozta meg. A helyi református lelkészek ugyanis 1792-ben és 1804-ben összeírták a község teljes lakosságát, háztartásról háztartásra haladva, megjelölve a háztartások tagjainak egymáshoz való családi kapcsolatait. Továbbá 1793-ból gazdasági összeírásunk is van. Ennek alapján meg tudtuk állapítani az egyes háztartások gazdasági erejét. Végül feldolgoztuk a sárpilisi református anyakönyveket. Mindkét lélekösszeírás és az anyakönyvek a sárpilisi református parókián találhatók. A gazdasági összeírás pedig: Magyar Országos Levéltár Conscriptio Dominii Bátaszék 1793. Jelzetes Könyvek C 99 XV. 21-243. Az összeírásokat közöltük: Andorka Rudolf - Balázs Kovács Sándor 1984/a 177-241. 4 Faragó Tamás 1977. 105-214. 5 Andorka Rudolf 1981. 94-110., Andorka Rudolf - Balázs Kovács Sándor, 1984/b. 53-62., Andorka Rudolf - Balázs Kovács Sándor 1986. 169-192. 6 Az 1779-1790 közötti időszakban Sárpilisen 100 megszületett gyermek közül kb. 20 halt meg egyéves kora előtt, 23 pedig 1-4 éves korában. 1791 és 1820 között 18 és 15, 1821 és 1850 között 19 és 11 voltak az arányok. 7 Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy az "egykézés", amely nem egyetlen gyermeket jelentett, hanem az egyszerű reprodukcióhoz szükségesnél kisebb gyermekszámot, már a 18. század végén és a 19. század elején kezdett elterjedni, nem pedig a jobbágyfelszabadítás után, mint a régebbi irodalom az ormánsági és sárközi egykéről némelykor feltételezte. (Kovács Imre, 1937.) Ennek a régebbi irodalomnak talán kevésbé ismert szerzője Pataki József viszont helyesen jelölte meg az egyke kezdetének időszakát: "már a XVIII. század végére a birtokaprózódás a létminimumig leszállt. Ezt pedig csak az egyörökös rendszerrel lehet fenntartani. Csak egykével lehet a családot az elszegényedéstől megvédeni". (Pataki József 1937. 85-96; 193-205). 142

Next

/
Oldalképek
Tartalom