Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi egyke az anyakönyvek tükrében

A sárközi egyke az anyakönyvek tükrében BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR (JPTE TK, Néprajz Tanszék, Pécs) Kutatásaim során Magyarország egyik jellegzetes tájegysége, a Tolna megyei Sárköz lakosságának demográfiai viszonyait vizsgálom egy adott időszakban, a 18-19. század fordulóján. Elemzésemben Sárpilis község vizsgálati eredményei alapján teszek kísér­letet néhány következtetés megfogalmazására. Sárpilis a Tolna megyei Sárköz legkisebb települése. Maga a falu teljesen elfoglalta a településre alkalmas magaslatot, így körülötte nem találunk szántóföldeket. Valószínű, hogy nagyobb szántóterületei közvetlenül a falu körül nem is voltak, hanem a községtől nyugatra a dombok felé (ezeket a köznyelv ma is külső földeknek nevezi). Ezek mennyisége az 1818-as földmérés szerint nem haladta meg a 250 kh-t. Egyed Antal 1828-as kérdőívén azonban már azt olvashatjuk, hogy vannak belső szántói is, melyek ki vannak téve a Duna - • 2 áradásainak. A kutatásra kiválasztott időszak a kedvező forrásbázis mellett (gazdasági és lélekösszeírásoky társadalom- és népességtörténeti szempontok miatt is érdekes. Országos vizsgálatok eredményei ugyanis arra engednek következtetni, hogy a tárgyalt időszakban - az 1787. évi népszámlálástól az 1828. évi nem nemesi összeírásig - a magyarországi falusi háztartások nagysága és szerkezeti jellemzői fokozatosan megváltoztak, valamivel nagyobbak lettek a háztartások, és megnőtt az egy háztartásra jutó felnőtt férfiak száma, tehát feltehetően az olyan háztartások aránya, ahol több család élt együtt. Másodszor a Sárköz, Ormánság és Mecsek-Hegyalja családrekonstitúciós történeti demográfiai vizsgálatai azt mutatták ki, hogy ezeken a területeken a születéskorlátozás azokban a családokban kezdett 136

Next

/
Oldalképek
Tartalom