Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
ELŐADÁSOK - FEJÉR GÁBOR: Kulturális folyamatok
Az a tudományos megközelítés, amely nemcsak, hogy megengedi, de kifejezetten meg is kívánja a kutatás tárgyának ilyen analitikusan felbontott vizsgálatát, a redukcionizmus. Ez nem más, mint egy létező valóság "reális g létrétegeinek" elkülönített vizsgálata. Az irányzat világjelenség, harcolni ellene kár lenne, és értelmetlen is; hiszen nem lehet vitatni, hogy a megismerés lehetőségei az egyre szűkülő problémahalmazokkal nőnek 9. A redukcionizmus ellenzői is elsősorban a módszer abszolutizálása ellen emelik fel szavukat, továbbá az így nyert eredmények összefüggéseikből kiemelt értelmezése ellen tiltakoznak 1 0. A redukcionizmus önmagában nem cél, és semmiképpen sem eredmény, hanem olyan eszköz, amely magasabb szinten strukturált rendszerek megértéséhez igen előnyös ismereteket biztosíthat. Tudatos és következetes használata lehet az egyik módja annak, hogy a néprajz betagozódjék a tudomány jelenlegi fő áramlataiba. A redukcionizmus természetesen többféle módszertani eljárást takarhat. Az általam javasolt esetében abból indultam ki, hogy a néprajztudomány nem meg-megújuló válságokat él meg, hanem folytonos skizofrén helyzetben van, ugyanis mind a társadalom, mind pedig a kultúra állandó változása, nemkülönben az elért eredmények, valamint az újonnan felmerülő szempontok a módszertan időről időre történő megújítását eredményezte. Az új módszerek azonban igen gyakran nem kompatibilisek a megelőzőekkel, azaz hiányzik egy olyan elvonatkoztatható elméleti és módszertani rendszer, amely azonos eszközhasználattal fejezhetné ki a társadalom és a kultúra mobilitását. Megítélésem szerint erre adhat lehetőséget a matematikai statisztika alkalmazása. Ugyanakkor nem célom, hogy mindenhatóságát hirdessem, vagy általános érvényű használatát erőltessem, s főleg nem, hogy az elméleti és módszertani megújulás létjogosultságát eleve kétségbe vonjam. Azt gondolom azonban, hogy segítségével megfogható a társadalmi és kulturális változásoknak néhány olyan létező megvalósulása, amelyek éppen e módszer alkalmazása révén mindenképpen egzaktuálhatók, talán mérhetők és összemérhetők lesznek. Nemkülönben remélem, hogy ezáltal közismerten "puhának" elkönyvelt tudományunk némiképpen "keményebbé" tehető. Mielőtt azonban a módszertani alapvonalak vázlatos ismertetésére rátérnénk, szükséges szólnunk arról az elméleti megközelítéséről, amely alapján a statisztikai módszert egyáltalán alkalmazhatónak vélem, arról tehát, hogy fő vonalaiban hogyan "viselkedik" a kultúra. A kultúrát olyan halmaznak tekintem, amely organikusan egész (kulturális halmaz). Ennek elemei (? "kulturális jelenségek") részhalmazokba szerveződve, helyzeti és mozgási energiájuk ("tradíció", "nováció") révén térben és időben állandó mozgásban vannak, s egymással bonyolult hálózatot alkotva kapcsolódnak, mely hálózatban minden időpillanatban kölcsönhatások lépnek fel. Részben a kultúra itt megfogalmazott alapértelmezése, részben a mozgás (biológiai és kulturális 74
