Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - GÁLL ÉVA: Hegyközségek a Kapós mentén (XVIII-XX. század)

és Kata-hegyi articulusé. Több pontban megegyezik a szalacskai articulussal, de van néhány szembeötlő különbség: - Egyetlen esetben sem jelöl meg a rendszabály konkrét büntetést. - Csupán évi egy hegygyűlést ír elő. - A hegyen való viselkedést nem részletezi, csupán annyit jegyez meg, hogy: "...a gazdák és hozzátartozóik példás élettel kötelesek kitűnni." - Az adásvételre, öröklésre, cserére, szüretre, dézsmálásra vonatkozóan csupán annyit ír, hogy "újabb rendszabályokig eddigi szokás szerint fognak végre hajtatni." Sajnos nem került elő az 1849. évinél korábbi rendszabály, így nem tudjuk pontosan mit értettek "eddigi szokáson". Taszár, Teleki Hegyközség jegyzőkönyve (1889-1949) Az 1889-ben felvett "szőlőbirtokosok névjegyzéke" szerint 149 szőlőbirtokos volt a hegyen, akik közül 77 taszári lakos, 45 fonói, 19 szentbalázsi, 6 kaposhomoki, 1 lakhelyét nem jelölik. Ellentétben Szalacskával, itt 4 falu lakói közösen birtokolták a hegyet. Évente egy alkalommal, mindig májusban tartották a hegygyűlést. Az articulusok felolvasása után a birtokosok névsorát is felolvasták. Ezután megválasztották az elöljárókat: 1 hegybírót - általában taszári lakost - és 3 esküdtet, taszári, fonai és szentbalázsi lakosokat. Az 1902-es gyűlés bejegyzése hivatkozik egy rendeletre, amely kimondja, hogy az elöljáróságot 3 évre kell választani. A következő években azonban új neveket találunk az elöljárók névsorában. Ebből is látszik, hogy a taszáriak nem sokat törődtek a rendelettel, új tisztségviselőket választottak saját belátásuk szerint. A hegybíró minden gyűlés alkalmával elszámolt a hegyközség pénzével, amelyet takarékpénztárban tartottak. Végül a panaszok következtek; erre nézve elég szűkszavúak a leírások, akárcsak a végzéseket illetően. Leggyakrabban lopási ügyek, megyeviták, tilos legeltetések, az utak elhanyagoltsága és a hegygyűlésekről való távolmaradás okozott gondot. A feljegyzések alapján követni tudjuk, hogyan változott a csősz bére, az új birtokosok "belépti" díja, a plébános boijárandósága, hogyan épült fel a gazdák költségén a csősz lakása stb. A terepmunka során gyűjtött adatok azt igazolják, hogy az 1950-es évek végéig mindkét hegyen funkcionált a hegyközség. A szervezet továbbélésében az évszázados hagyományon túl nagy szerepe volt két nagyszerű egyéniségnek; Javós Gyulának (Nagyberki) és Cséplő Józsefnek (Taszár). Mindketten a szőlőnemesítésnek szentelték életüket, idejük legnagyobb részét a szőlőhegyen töltötték, és felvállalták 165