Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BODNÁR MÓNIKA: Ünnepi szokások egy elmagyarosodott, ruszin telepítésű faluban a mai Szlovákia területén

sok mókával és vidámsággal telt, ám ebben a faluban (egyéb görög katolikus vidékektől eltérően) nem ismert a puscsena kifejezés. Összegzésként elmondható, hogy a nyelvében környezetéhez hasonult közösség szokásaiban, bár csekély számban, de őriz olyan elemeket, amelyek az idegen eredetre utalnak. Ám ezek egytől-egyig a görög katolikus vallással hozhatók összefüggésbe. Vagyis minden olyan szokás, ami a környező falvak lakóinál nem ismeretes, vagy eltér az ittenitől, valamilyen módon a vallási élettel, a horvátiak görög katolikus vallási mivoltával magyarázható. Ennek nyomán azt mondhatjuk, hogy a vallás az, amihez az emberek az évszázadok során leginkább ragaszkodtak. Elveszítették nyelvüket, ruszin nemzeti tudatukat (persze kérdés, hogy volt-e, hiszen 1830 körül kétnyelvűek, az ezt megelőző időkben pedig nemzeti öntudatról nem beszélhetünk), de hűek maradtak vallásukhoz. A vallás tehát az, amiben a legnagyobb közösségformáló erő rejlik, s amit egy közösség idegen környezetben is a legtovább képes megőrizni. JEGYZETEK 1 Mocsár Endre 1882. 2 Erről tanúskodik a település egyházi irattárában a faluban egykoron szolgáló lelkészekről készült összeírás, aminek az elején a következő bejegyzés olvasható: "1746-ik évben Olsavszky Emánuel munkácsi püspök Munkácson hittani iskolát alakítván oda tanárnak Csirszki György végzett növendék papot, ki Budán végezte a theológiai tudományokat, kinevezte. Ezen Csirszki György pedig Torna megyei horváti paróchusnak fia volt. 1747-ben diakónussá szenteltetvén, mint illyen Munkácson az erkölcstant tanította, (lásd Isztoricseszkije Cserti Ugrorusszkin Ioann Gulimkoics tyetragy III. sztr. 228.)" 3 Udvari István 1990. 87. 4 A faluban egykoron szolgáló parókusokról készült kéziratos egyházi feljegy- zésekben ez olvasható: "Szamovolszky volt az első, aki a horváti egyház szószékéről az Isten igéjét magyar nyelven is hirdetni megkezdte..." Szamovolszky András 1833-1837 között szolgált Horvátiban. További adat a kétnyelvűségre: "...a horváthiak magyarúl, oroszúl egyenlően értenek." Lásd: Szalay Mihály 1833. Horváti történetéről részletesebben lásd: Bodnár Mónika 1990. Adatközlőim voltak: Spisák sz. Palli Rozál, 1913. gk. és Cservenyák sz. Szabó Margit, 1909. gk. Ismert a bobajka terminológia is, de ez itt újabb keletű, mint mondják, "urasabb". "Apámék még csinálták. Miért? Ők tudják. Mink már úrhodtunk meg egy csöppet." - mondja a szokást magyarázva az 1913-ban született adatközlő. 159