Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUNT ERNŐ: Kik döngetnek s milyen kapukat? A Fiatal Néprajzkutatók Országos Konfereciája elé

szervesebben, tudatosabban épüljenek bele a globális kulturális rendszerbe, s egyúttal azt is dinamikusabbá, rugalmasabbá tegyék. A szubkultúrák elismerése, elismertetése azok tagjaiban megnöveli a mi-tudatot, a csoportkohéziót, amelyen keresztül szervesebben kapcsolódhatnak a szélesebb nemzeti, nemzetközi társadalom közösségébe: az ők-csoportba. Az internacionális kommunikációs és migrációs hálózatban a kulturális mikroklíma egyfajta védettséget ad. Tagjai azonos nyelvet beszélnek. Bízhatnak abban, hogy megértik egymást, hiszen azonos vagy egymáshoz közel áll a kulturális beavatottsági fokuk, szocializációs mértékük. Többé-kevésbé azonosan értelmezik a globális kommunikáció hozzájuk érkező üzeneteit, s egymás segítségére lehetnek annak hozzávetőlegesen koherens lokális fordításában, adaptálásában. Ugyanakkor e szubkultúrák mentén érzékelni lehet az adott társadalmon belül felerősödő távolodást. A különféle társadalmak bizonyos csoportjai ugyanis foglalkozásuk, érdeklődésük, életvitelük révén egyre inkább a nemzetközi kultúra és társadalom részeivé válnak, s ott alkotnak új - a tradicionális, nacionális-kulturális határokon felülemelkedő, azokat sokszor tudatosan meghaladó - internacionális szubkultúrát. Ok a globális kultúra első számú működtetői, ápolói és fogyasztói. Ezek a csoportok azonban a társadalmak intellektuális csoportjaiból, valamint tehetősebb rétegeiből kerülnek ki. S egyre növekvő - s ha észre nem vesszük egyre veszélyesebb távolság választja el őket saját nemzetük nem értelmiségi, szegényebb, kétkezi munkával, s a közvetlen társadalomszervezésben, irányításban, s a szolgáltatószektorban megélhetésüket kereső honfitársaiktól, akik a tradicionális nemzeti kultúra keretei között mozognak, abban fejezik ki magukat s annak érvényesítésében hisznek és bíznak. A nemzeti nacionalizmusok kifejeződéseiből tehát előreláthatólag továbbra is hiányozni fog az intellektuális önfegyelmezés. A globális és lokális kultúrák közötti kognitív és emocionális feszültségek mögött tehát jellegzetes nemzeti-társadalmi nagycsoportok érdekei, erői és feszültségei húzódnak meg. Ezen erők és érdekek - kulturális különbségektől független tanulmányozása is feladata a politikai antropológiának. Korunk politikai antropológiájának egyik központi kérdése: a demokrácia és a politika viszonya. Úgy tetszik, sokkal fontosabb, hogy el lehessen felejteni a demokrácia politikai és gazdasági vonatkozásait, és hogy az élet valódi, nem biológiai minőségei, társadalmi-kulturális vonatkozásai kerülhessenek előtérbe. Azaz ezek természetesen és magától értetődően lehessenek megélhetőek. A nemek, a nemzedékek, az erősek és gyöngék, a beavatottak és a tájékozatlanok, a kisebbségiek és a többségiek, a kreatívak és a befogadók, a végrehajtók, a normálisak, az átlagot képviselők és a szélsőségesek, a deviánsok, az egészségesek és a betegek, az élők és a holtak demokráciájára, kölcsönösségére van szükség. 12