Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - PIRÓTH ISTVÁN: Itthon és ott, otthon és itt - Hol "van" a néprajzkutató?
A továbbiakban a terepmunka helyszíni előkészületeiről fogok beszélni. Az antropológus bármely terepen végezzen kutatásokat - saját vagy idegen kultúrában, városi környezetben vagy falun - helyzetéből fakadóan idegen, aki emellett egy olyan intézményt is képvisel, amely a helyszínen élők számára alapvetően homályos rendeltetésű. Egyáltalán nem magától értetődő a magnetofonnal, fényképezőgéppel, kamerával fölszerelt néprajzkutató jelenléte, ráadásul a föltett kérdések gyakran súrolhatják az intimitások vagy a tabutémák határait. Mindezek alaphelyzetben adnak okot a természetes bizalmatlanságra, esetleg gyanakvásra. Ezért a terepmunka helyszíni előkészítő szakaszában legfontosabb cél a közösségbe történő beépülés feltételeinek megteremtése, bizalomkeltés a helyszínen élőkben önmagunk és tevékenységünk iránt. Jelentősen megkönnyítheti helyzetünket például, ha az adott helyszínen már történt kezdeményezés helytörténeti kutatásokra, mert "néprajzosként" természetszerűleg bekapcsolódhatunk abba. Nemcsak azért, mert így a legegyszerűbben legitimizálhatjuk jelenlétünket, hanem ezzel saját képességeink és szakmai fölkészültségünk szerint tudjuk viszonozni a helyszínen élők irántunk tanúsított bizalmát és segítő szándékát. A sajátosan hivatalos kapcsolatfelvételeken túl fontos, hogy az adott közösség olyan személyiségeivel is találkozzunk terepmunkánk előkészítő szakaszában, akiknek e közösségben véleményirányító, képviseleti vagy egyéb sajátos szerepük van, akik valamilyen módon átlátják a helyszín történelmét, társadalmi szerkezetét, az emberek általános viselkedésmintáit. Ok rendszerint szívesen mesélnek lakóhelyük nevezetességeiről, bemutatják a települést, összehozhatnak minket számunkra fontos további adatközlőkkel. Saját szerencsémnek is tekinthető, hogy Ocsán működik egy helyi kulturális egyesület, így magától adódott a lehetőség, hogy már terepmunkám első napjaiban fölkeressem vezetőit és bemutatkozzam. Természetesen nem "üres kézzel" mentem: átadtam a községre vonatkozó népszámlálási adatok összesítését. Azóta kölcsönösen kedvező munkakapcsolatot alakítottam ki az egyesület néhány komolyan tevékenykedő tagjával, rendszeresen részt veszek összejöveteleiken, kérdőíves fölmérést végzek a községben az egyesület újságjának - Ócsai Hírmondónak visszhangjáról, fogadtatásáról. Minden esetben igyekszem viszonozni adatközlőim fáradozását, a tőlük kapott információkat. Például gyűjtöm az Ócsárol készült régi képes levelezőlapokat, és bármilyen helyszínen, legyen az konyha vagy tsz-iroda, bemutatkozásom után előveszem gyűjteményem, és legalább harminc percig tart, míg mindenki átnézi. Azon túl, hogy számomra fontos mindaz, amit a képekhez fűznek, ahogy fölismerik 127
