Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BÉRES ISTVÁN-SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Konfliktusvizsgálatok néprajzi-antropológiai módszerekkel

3.1 A racionális gondolkodásmód Illusztrálásul álljon itt néhány példa a munka ezen részének bemutatására. Megpróbáltuk kideríteni, hogy a "paksiak" számára melyek voltak azok a legfontosabb, a cselekedeteiket irányító értékek, amelyek a falubeliek és a PAV dolgozói közötti kommunikációképtelenséget döntően meghatározták. A két gondolkodásmód nagyon sokban eltért egymástól. A falu - sok esetben intuitív, nem-racionális - világában megszülető kérdések (melyek nyilvánvalóan a legteljesebb mértékben jogos kérdések) a lényegüket tekintve megválaszolatlanok maradtak, mivel a választ egy olyan, alapvetően racionális gondolkodásmód generálta a paksiak részéről, amely gondolkodásmód teljesen érzéketlen az ilyen tipusú kérdésfeltevésekre. A vita során ők végig csupán racionális lépéseket tudtak megtenni, ennek következtében folyamatosan úgy érezték, hogy valami formátlan masszában taposnak, és nem jutnak egyről a kettőre. Arra ugyan ráéreztek, hogy racionális érvek nem dönthetnek nem racionális kérdésekben

5, de a hibát ott követték el, hogy nem fogadták el ezen nem racionális érzések, vélemények jogosságát, és a vitát erőnek erejével racionális síkon akarták eldönteni/eldöntetni. Nem látták át azt sem, hogy amit ők ilyen racionális szférának tartanak (nevezzük ezt "szakmai területnek"), az is sok nem racionális alkotórésszel bír. így például a presztízs, a hatalom és annak féltése stb. Ez utóbbi állításra a legjobb bizonyíték az ún. független szakértői bizottsággal folytatott szakmai vitájuk, amely nem volt más, mint egy szakmai területen, szaknyelven lefolytatott presztízsharc. 3.2. A tisztaság Még egy kérdésre térnénk ki, amely kapcsolódik a fekedi kutatások ismertetésénél már megemlített tisztaság-piszkosság problémakörhöz. Még az "ügy" korai szakaszában, mikor - részben az információhiány miatt is - béke honolt az ófalui tájon, tartottak ott egy falugyűlést. Az események a megszokott forgatókönyv szerint zajlottak, de már - hátul és halkan - hallhatóak voltak itt-ott disszonáns, kétkedő hangok. Majd elhangzott néhány egyszerű, bár a helybéliek szempontjából roppant fontos kérdés: "Mire lesz ez jó nekünk? Mi hasznunk lesz belőle?" A válaszában a PAV képviselője sok mindenről beszélt (munkahelyteremtés, magas környezeti és korszerű ipari kultára meghonosítása), többek között egy paksi tapasztalatáról is, mely szerint fokozatosan kialakult az emberekben egy magasabb szintű tisztaságkultúra, vagy ahogyan ezt az ófalusiak lefordították maguknak: "megtanultak mosakodni". Erre aztán elszabadultak az indulatok, elemi erejű felháborodás tört ki. Jószerivel a PAV ezzel az egy - nem 120