Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - BORSOS BALÁZS: A kulturális ökológia és magyarországi lehetőségei

A kulturális ökológia és magyarországi lehetőségei BORSOS BALÁZS (MTA Néprajzi Kutatóintézet, Budapest) A konferencián már eddig is igen sok szó esett a jövő néprajzkutatásáról és az előtte álló lehetőségekről. Az elméleti megalapozottságú vizsgálatok korlátait jól példázza a kulturális ökológia esete is: hogyan szembesülnek az elméletileg végzendő kutatások és a mai Magyarországon elvégezhető kutatások. A kulturális ökológia "apatudományához", a kulturáis antropológiához hasonlóan a recens anyag kutatását, a résztvevő megfigyelésen alapuló vizsgálatot helyezi előtérbe, ez azonban átfogó, több tudományágat érintő és összehasonlító jellegű. A kulturális ökológia (etnoökológia, ökológiai antropológia) esetében természetesen a természettudományok (földrajz, biológia, ökológia) segítsége az elsődleges, hisz a kutatás tárgya az emberi kultúrák és természeti környezetük kapcsolata. E kapcsolatot illetően a tudományos kutatásban két alapvető, de egymással ellentétes nézet uralkodott. A környezeti determinizmus nézetrendszere szerint a kultúra milyenségét az adott természeti környezet határozza meg. E gondolat a görög tudománytól szinte napjainkig fontos szerepet játszik, mert kiváló és könnyen használható eszközt jelent az emberi kultúra változatosságának magyarázására és a kultúraváltozatok kategorizálására. A XX. században egyre erőteljesebbé vált az a nézet, mely a természetnek nem az aktív és kreatív, hanem a korlátozó szerepét hangsúlyozta. A környezeti posszibilizmus szerint tehát csak az függ a környezettől, hogy bizonyos kulturális jelenségek hol létezhetnek egyáltalán és hol nem. így például A. L. Kroeber Észak-Amerika kulturális és természeti areáiról írt művében kifejti, hogy az amerikai 109