Tipity János – Tóth Ferenc: Makói vasművesség. A Makói Múzeum Füzetei 73. (Makó, 1992)
Iparművészet és mesterség
Egy mezővárosi műlakatos rendelkezhet megfelő technológiai ismerettel, kézügyességgel, szépérzékkel, ismerheti a felhevített vasban rejlő alakítási lehetőséget, rendelkezhet formaképző készséggel, azonosulhat a megrendelő különleges kívánságával, de nincs iparművészeti iskolázottsága. Képes a míves kovácsolásra, de nem alkotó művész, egyszerűen vasműves. Ez a kötet tele van igényes vasmunkákkal, mégsem tarthatjuk létrehozójukat iparművészeknek. Hogyan is keletkeztek a huszadik század elejétől a makói vasműves emlékek? Amikor az ügyfél előadta megrendelési szándékát, a mester elővette a mintakönyveit, ezek alapján történt a kiválasztás, majd a kivitelezés. A makói műlakatosok közül különösen nagyra kell tartanunk Nagy Sándort, aki fontosnak tartotta, hogy beszerezze a Düsseldorfban, Berlinben, Bécsben és Budapesten kiadott mintakönyveket. A városban fellelhető vasmunkák közül néhánynak megtaláltuk mintakönyvbeli példányát (7-8, 9-10.kép). Az adott körülmények figyelembevételével módosítani, adaptálni kellett az eredeti tervet, és a kivitelező ízlése is érvényesült. A műlakatos természetesen igyekezett munkáján könnyíteni. Ennek legáltalánosabb formája az odorban való kovácsolás volt. Az odor alsó része egy üllőbetét, felső fele nyéllel volt ellátva. Ha egy munkaigényes diszítményből nagy mennyiségű munkadarabot kellett előállítani, ezt erre a célra készített odorban kovácsolták. A kívánt végterméket gyorsan lehetett kivitelezni, az egyformaságot tudták vele biztosítani, de a munka sablonossá vált. A 19. század végétől pedig a gyáripar uniformizáló törekvései nyomták rá a bélyeget a vasművességre. A nagy európai vasműves cégek gyárilag állítottak elő a díszítő elemeket és az egész kontinenst ellátták gyári tömegcikkekkel. Ugyanaz a préselt rozetta az Atlanti óceántól a Kárpátokig megjelent a helyileg kivitelezett vasműves tárgyakon. Nagy Sándor makói műlakatos hagyatékában fennmaradt a századfordulóról A.M. Krause BerlinPankow Flora Strasse 33. alatti vasműves katalógusa. 1 4 Ebben ötezer cikkszám szerepel. Ennek alapján reneszánsz, barokk, empír és modern stílusban lehetett rendelni előre gyártott füzéreket, koszorúkat, leveleket, virágokat, kelyheket, rozettákat (11. kép), ágakat, gyümölcsöket, fejeket, karikatúra-szerű torzított arcokat, oszlopokhoz középdarabokat, korona- és csúcsdíszeket. De lehetett hozatni előre gyártott erkélyrácsokat, lépcsőrácsokat, fakapuba világító rácsokat, sőt kész vaskapukat, kovácsolt kerítéseket. A kínálat gazdagságára jellemző, hogy ez az egyetlen cég hetven féle oszlop-csúcsdíszt forgalmazott. Ezeket a gyári készítményeket olyan olcsón tudták előállítani, hogy egy makói műlakatos is képes volt megvásárlásukra. Amikor Nagy Sándor épületlakatos műhelyét felszámolták, egy mázsányi gyári díszelemet vittek el ócskavasba. A múlt század végétől az egyedileg készült vasműves alkotásokat Makón is kezdték felváltani a gyári, sablonos, tömeg munkák. 14 József Attila Múzeum TD. 93. 10. 15
