Orbán Imre: Makó római katolikus temetői a 18–19. században. A Makói Múzeum Füzetei 71. (Makó, 1992)

rendelők igényeit figyelembe véve és a bevett szokásoknak megfelelően a legkülönbözőbb stílusok — román, gót, reneszánsz, barokk, rokokó, klasszizmus, eklektika, szecesszió — elemeit s ezek keverékét fölhasználva, valamely szilárd alapba állítva, általában fehér vagy vörös márványból készítették el műveiket. E művek alakja, díszítése a történeti Magyarország városainak temetőiben lévő síremlékekhez hasonló képet mutat. (1. tábla 4—9., II. tábla) 6. Tarnay Mihály öntött vaskeresztje (1849 róm. kat. temető) Emlékeink általában tábla alakúak és fölső részük leginkább keresztben végződik. A keresztek szárai egyenes, karéjos, ívelt, esetleg több sajátságot egyszerre mutató záródásúak. Az elhunytakra emlékeztető szöveg fölírására szolgáló fölületet két oldalt gyakran egyszerű, olykor csavart, henger vagy hasáb alakú oszlopok szegélyezik. E részt fölülről félkör, karélyos és ívelt mezők zárják. Egyes esetekben az oszlopok mellőzésével gótikus építményekre jellemző lezárást találunk. Igen szép és nem túl gyakori a római katolikus temetőben Takács István vörös márványból készült szamárhátíves sírköve. (I. tábla 8.) 21