Orbán Imre: Makó római katolikus temetői a 18–19. században. A Makói Múzeum Füzetei 71. (Makó, 1992)

együtt a temető szélére hordták össze, „hol a katolikusokat az egyház papja az esteli órákban beszenteli, azután az éj leple alatt mésszel telt tömegsírokba temetik."

16 Az eljárás egyenetlenséget szított a polgárok között. A helyi illetőségű Görbe István egyenesen a papok ellen lázított, mondván, azok „csak kényelemszeretetből nem temetik el a halottaikat, hiszen a kolera nem is olyan veszélyes, amilyennek festik".

1

7 A város katolikus népességének vezetői azonban tudatában voltak a helyzet súlyosságának. Látván temetőjük gyors betelését, 1831. december 16-án a következő beadvánnyal fordultak az itteni püspöki uradalom tiszti székéhez. „Tekintetes Tiszti Szék! A legközelebbi múlt nyári sűrű halálozások által Temetőnk annyira bételvén, hogy abban a temetkezés jövőre nézve tsak egy vagy Két esztendeig történhetik meg, főképpen, ha (: amitől az Isten mentsen meg bennünket :) a múlt nyári sürü halálozáshoz hasonló szerencsétlen pusztító halálozás ütne ki,; mire való nézve mély alázatossággal folyamodunk a Tekintetes Tiszti Székhez, esedezvén, hogy azon tekéntetbül, mivel a most meglevő temetőnk mellett fekvő magas földek, mellyek a Temető mellett, Körül szöllökkel vágynák béültetve, leg alkalmasabb helyet adnának a mostani Temető betellése után leendő temetkezésre, annyival inkább, e szerént az elhunyt Társainknak hamvai is egy helen levén az esztendőnek lefolyása alatt a megholt hívekért tartatni szokott halotti Isteni szolgálatok az együtt nyugvó hivek Közt tartathatnának, az érintett szőllő földekbül, mint a temetkezésekre a környül állásokhoz képest leg alkalmatossabbakbul Temetőnknek meg nagyobbitását, Kegyesen meg engedni, az arra szolgálandó földmennyiséget Kimutattatni méltóztasson..."

1

8 A tiszti szék még ugyanezen év szilveszterén Milutinovits Gergely tiszttartót és Bódi Miklós számtartót bízta meg az ügy vitelével. Utasította őket, vizsgálják ki, milyen mértékű bővítésre van szükség, s mely területeken lehetne a legkevesebb sérelemmel kijelölni a temető új részeit. A püspöki uradalom igen körültekintően járt el. A területkisajátítások által érintett tizenöt szőlősgazda kártalanításáról a tiszti szék már 1832. január 28-án intézkedett: „hogy ki-ki közülök a Temetőnek el foglalandó szöllöje helyében a nyomásból (ti. a környező részekből) másfél annyi földet fog kapni..." A továbbiakban, mivel az elvett területeken gyümölcsösök és szőlők voltak, hozzáteszi: ,,... hogy (a gazdák) 3 Esztendő alatt, a meddiglen tudniillik az új Ültetések meg gyarapodhatna, az előbbi Soványi Szöllejeket is használhattyák; és hogy ezeket Tsak azon három Esztendők Elteltével, a midőn tudniillik az el foglalt Térség árokkal békeríttetik; légyenek kötelessek Ki vágatni..."

1

9 Az így létesített új részeket Róka József, makói plébános 1835. szeptember 22-én ünnepélyes külsőségek közepette megáldotta.

2

0 Mindezek ellenére aL ügy még^m volt teljesen problémamentes. A temetőt ugyanis szőlőskertek és termőföldek vették körül. A terület növelése így csak a távolabbi birtokokhoz vezető dűlőutak fönntartásával volt lehetséges. Az 1859-es egyházlátogatás alkalmával fölvett jegyzőkönyv fájdalmasan jegyzi meg ezzel kapcso1

4 Uo. 56. 1

7 Uo. 68. 1

8 CSML Fióklevéltára, a Makói Püspöki Uradalom iratai. Tiszti széki iratok 1831. december 16-án kelt irat. " Uo. 2

0 A makói Szent István plébánia levéltárában lévő, az elkallódott „História Domus"-ból készített múlt századi latin nyelvű kivonat. 5