Tóth Ferenc: Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei 1778–1805. A Makói Múzeum Füzetei 70. (Makó, 1992)
Lajos es. k. urb. tsz. tiszt." Továbbá „Hogy ezen átnézeti térkép Makó város kérésére a gyulai Nagy Tekintetű Úrbéri Törvényszék hivatalánál előmutatott Vedres István féle 1805. évi felmérés szerint készült térképpel összeegyeztetvén, megegyezőnek és a helyiségek elnevezései a magok helyén, különösen az első választó vonalon „Osztó Huzadék" alatta „Linea primae Excisionis" a második választó vonalon pedig „Linea Pascuum Oppidi Makó a Plaga Dominali Segregans in Praesentia Illustrissimi Domini Consiliarii Regii die 10° Septembris 1805 in facie loci designata" beírva találtattak. Gyulán 1857. év június 24 é n Müller Pál mk. cs. kir. Békés Csanád megyei mérnök. Ez a Giba Antal féle másolat (pontosan a másolat mása) a városi mérnöki hivataltól a makói József Attila Múzeumba került. (Leltári száma: 67.9.) Erről a példányról rajzolta Fári Irén, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa az itt közreadott térképet. A térkép címe: Makó Várossához tartozó KOPÁNTSS PÚSZTÁN lévő székes, zsómbós, és vízjárta földeknek RAJZOLATJA. A 46x64 cm méretű, fekvő formátumú rajzlapot vászonra vonták. A középhajtások mentén töredezett, egyébként jó állapotú. Délnyugati tájolású. Méretaránya: 1:28 800 vagyis 1 hüvelyk 400 ölnek felel meg. Nyelvezete magyar. A térkép színezett: a határvonal piros és sötétkék, a legelő zöld, a vizes területek kék színűek, a kopáncsi rom piros, az utak barnák. A térkép vízrajza igen siralmas állapotot ábrázol. Tele van alacsony, vízjárta területtel. Ezek egy része a nyári melegben kiszárad, de vannak állandó vizek is. Három tóvá szélesedő vizet Bogárzó néven tünteti fel. Tálasi István kutatásai alapján írja Inczefi Géza: „A legelésző jószágot időnként egy hegyes bogár bántja, körme alá búvik, bőre alá furakodik és ezzel nagy fájdalmat okoz. A nyugtalankodó jószágot bogárzáskor homokos vagy vizes területre hajtják és a homok meg a víz megöli az élősdit." A pusztát középen egy patakszerű kanyargós vízfolyás, a Kopáncsi ér két részre osztja. Az északi területen egymáshoz kapcsolódó vízrendszer jött létre, mely nagyobb esőzések, a Maros és a Tisza kiöntésekor tóvá dagad. A déli fele nagyrészt zsombékos. A térkép feltüntet két vízlevezető csatornát is. A kopáncsi puszta 13 888 holdjából 5482 hold hasznavehetetlen. Vedres István a térkép címe alatt megjegyezte: „A Kopáncsi Pusztán lévő Szikes, Zsómbos, vízjárta Földek, ide számlálván a rajta keresztül menő utakat és a Csárda földjeit is, tésznek 4975 Holdak A Királyi Commissio jelentése alkalmatosságával 805. Eszt. 6 i k 7 én föltaláltatott székek 507 Összvesen tésznek: 5482 Holdak A mappán ábrázolt terület domborzatilag igen szegényes. A Darab hát, a Pörlő domb emelkedik ki és néhány halom: Kis kút halma, Juhász halma, Kása halom, Csobán halma. A legelő szintjéből kimagasodik még Szomor tanyája és különösen a kopáncsi templomrom környéke. A kopáncsi pusztát Komlós, Pitvaros, Királyhegyes, a makói szállások, Vásárhely és Sámson határolja. Keresztül szeli a komlósi út, érinti a Sámsonyi és a Mezőhegyesi út. Az objektumok közül a Kopáncsi düledék a legjelentősebb. Mezőkopáncsot 1596-ban perzselte fel a török, ettől kezdve egyre pusztult kis gótikus temploma, de a 1 7 INCZEFI G. 1970. 154. 19
