Tóth Ferenc szerk.: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei 69. (Makó, 1991)

Újabb díszpolgárok

gyógyító orvos volt. Feltűnő, hogy bizonyos orrbetegségek tárgyalásánál felhívta a figyelmet: az elsősorban a szegények betegsége, és ez ügyben saját anyagi lehetőségeit is felhasználva próbált a szegénysorsú makói polgárokon segíteni. Magánrendelésen gyakran kezelte ingyenesen azokat a betegeket, akiknek egyébként nem volt lehetősége orvosi segítséget igénybe venni. A háború utáni években figyelme a hallásjavító műtétek felé fordult, és Magyarországon először végzett ilyeneket. Műtétei megszervezéséhez és technikai kidolgozásához igen szellemes állatkísérleteket is végzett. Nagyon sok makói polgár köszönheti ép hallását dr. Tóth Aladár munkásságának. Egész életében arra törekedett, hogy betegei életét ne csak megmentse, hanem azt élni érdemessé is tegye. Nagy gyakorlati elfoglaltsága mellett tudott időt szakítani a szociális kérdések megoldására is. Kopott kerékpáron járta a várost, és vitte Isten vigasztaló szeretetét az emberekhez. Csodálatosan összeforrt egyéniségében a kettős orvoslás hivatása: testet és lelket gyógyított egyszerre. Megérezte, hogy az embereknek elsősorban szeretetre van szüksége. Mert világnézeti határt nem ismert, így hatott legvonzóbban a más szemléletű emberekre. Felkutatta azokat, akik úgy gondolták, hogy ővelük már senki sem törődik. Apró ajándékot, leginkább orvosságot vitt nekik. Orvosi hivatásához halála pillanatáig hű maradt. 1975-ben ugyan nyugdíjba vonult, de szükség esetén mindig készséggel ment segíteni régi munkahelyére. 1976-ban — életének 73. évében — egy 6 hónapos csecsemő súlyos koponyaműtéte befejezése után közvetlenül ragadta el a halál szeretett betegeitől. 1976. február 25-én több ezer ember kísérte őt utolsó útján sírjához. Az öregek és a betegek veszítették a legtöbbet: vigasztalójukat siratták. Dr. Tóth Aladár generációk orvosa volt. Posztumusz díszpolgárrá választásával 42 éves folyamatos makói munkájáért, a betegek szeretetében eltöltött életért mondott utólag Makó város szép köszönetet. Ezt követően került sor a MAKÓ VÁROSÉRT oklevelének átadására, amelyet Búzás László és Búzás Lászlóné pedagógusok megosztottan, továbbá Erdei Antal tanácstag és Madarász József építész tervező kapott. BUZAS LÁSZLÓ Nyugalmazott gimnáziumi tanár. Budapesten született, 1907. november 13-án, de egész élete Makóhoz kötődik. A makói gimnáziumban kitűnő eredménnyel tanult, különösen nagy hatással volt rá Eperjessy Kálmán, aki Szirbik Miklós krónikájának sajtó alá rendezésében a szöveg-egyeztetésébe az eminens tanulót is bevonta. A Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem-földrajz-lat in szakos oklevelet szerzett. Itt olyan kiváló professzorai voltak, mint Csolnoky Jenő, Szegfű Gyula, Hóman Bálint, Szentpéteri Imre. Gyári raktárosként indult kereső foglalkozása. 1944-ben visszakerült Makóra, majd bevonult katonának. A makói református polgáriban folytatta nevelői tevékenységét. A Kálvin-téri iskolában igazgató-helyettesi beosztásban működött, az 1951—52-es tanévben a Szent István téri iskola igazgatója. 1952-től nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig a makói gimnáziumban tanított. Történelmi szakkört vezetett, 29