Tóth Ferenc szerk.: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei 69. (Makó, 1991)

Makó elfelejtett díszpolgárai

Nagyméltóságod őszinte szerencse kívánatom nyilvánítását. Dr. Nikelszky Jenő polgármester 1926. VIII. 9." Könyves Kolonics József megfellebbezte a határozatot, mivel a polgármester nem rendelt el titkos szavazást. A megye ezt elutasította, mivel csak az alkalmazottak választására vonatkozik a jogszabály. A díszalbum bőr munkáját Falábú Jenő főgimnáziumi tanár felesége, iparművész készítette el, a festést pedig Dorna László polgári iskolai tanár az alábbi szöveggel: "Díszoklevél. Makó rendezett tanácsú város közönsége tudtára adja mindazoknak, akiket illet, hogy az előírt helyen és napon tartott rendes képviselő testületi közgyűlésében Nagyméltóságú bethleni Bethlen István gróf m. kir. miniszterelnök urat, aki az ország kormányzatának élén fáradhatatlan szíves, bámulatraméltó, önfeláldozó munkát fejt ki a csonka ország talpraállítása és egy jobb jövendő érdekében, aki helyreállította a végrehajtó hatalom erejét, tekintélyét, visszaszerezte az ország részére a nagy külföldi államok bizalmát és akinek a Gondviselés jelölte ki azt a rendkívüli feladatot, hogy vezére legyen annak a nagy munkának, amely megmentette a magyar nemzetet a megromlástól, és amely munkának végső céljául mindannyian Magyarország feltámadását tekintjük. A legmélyebb tisztelettel Makó rendezett tanácsú város díszpolgárává választotta, őt polgárainak sorába iktatta és mindazon jogokkal felruházta, melyek a makói polgárt megilletik. Mindezekről az a díszoklevél a képviselőtestületi közgyűlés 646/1926. kgy. számú határozata értelmében kiadott. Kelt Makó rendezett tanácsú város képviselőtestületének 1926. évi augusztus hó 9. napján tartott üléséből." (39.) it* W *** TARNAY IVOR alispán díszpolgársága váratlan nyugdíjaztáastával függ össze. A megyei közgyűlés 1937. augusztus 25-én döntött Tarnay Ivor kényszer nyugdíjaztatásáról. Ez ellen a barikád másik oldalán küzdő Könyves Kolonics József emelte fel szavát: "Egész énjét a magasabbrendűség jellemezte. Az az általános tekintély, amely őt körülsugározza, erkölcsi tekintély, mondhatnám a szellem diadala. A nem közönséges, hanem a nagyra méretezett, nagyra hivatott és hivatását betöltő szellem diadala... Tarnay alispán úrnak az én dicséretem talán csak árthat, de ezt a dicséretet az alispán úr ellenesei semmi pénzért sem vásárolhatnák meg tőlem. A walesi bárd csak annak dicseretét zengi, aki azt szerinte is megérdemli. Tarnay alispán úrnak az általám itt legrégebben képviselt és legszélesebb népréteg őszinte tiszteletét tolmácsolom. Magasabb rendű közéleti és hivatali működéséért ezt mi neki csak most és akkor nyújthatjuk, amikor a saját táborában már nem akarják prófétának elismerni. Mi nála keményebb meggyőződésű, de egyben előkelőbb, emberileg igazabb, tehetségesebb és felkészültebb ellenfelet ebben a vármegyében eddig nem ismertünk." Tarnay Ivor tizenöt évig töltötte be az alispáni tisztet és több mint harminc évig vett részt a városi önkormányzat munkájában. Amikor Topcsy László városi képviselő indítványozta díszpolgárrá válsztását, ezzel a város egyrészt nyugdíjba vonuló alispántól méltóképpen kívánt elbúcsúzni, ezzel is ki akarta fejezni az 22