Tóth Ferenc szerk.: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei 69. (Makó, 1991)

Makó elfelejtett díszpolgárai

másrészt az ellenzék célpolntjává vált. Ilyen körülmények között Heves megye törvényhatósága a miniszterelnök és kormánya iránti bizalmát határozatban nyilvánította ki, amelyet többek között Pécs törvényhatóságának is megküldött, hogy a szabad királyi város szintén bizalmáról biztosítsa a miniszterelnököt. Közben Tisza István beadta lemondását, így tárgytalanná vált a Heves megyei megkeresés. Pécs a Tisza-kormány szolgálatainak elismerése mellett az új kormánytól azt várta, hogy a választójog kiterjesztése mellett a városok érdekeit is hathatósan képviselje. Ezeket a körleveleket Makó képviselőtestülete is megkapta és dr. Petrovics György helyettes polgármester ezeknél a törvényhatóságoknál is továbbmenve egyenesen a volt miniszterelnök díszpolgári megválsztását indítványozta, amit meg is szavaztak. Ezt utóbb Csorba János városi képviselő megfellebbezte, de — nem tudni milyen nyomásra — visszavonta. így a döntés jogerőre emelkedett. Az oklevelet dr. Petrovics György adta át önként jelentkező tagokból létrehozott bizottság élén. (36.) WWW Még javában tartott Makón a román megszállás, amikor 1920. január 2-án Meskó Sándor 32 társával díszpolgárságra tett indítványt. A meglehetősen kilátástalan helyzetben Makó város bizalma APPONYI ALBERT (1846-1933) és RÁKOSI JENŐ (1842-1929) felé fordult. "Soha el nem múló hála és elismerés illesse azokat — szólt az indítvány —, kik nemzet e gyászos napjaiban nem ismerik a gyáva csüggedést, kiknek lelkében a balsors megalázás helyett fölemeli, hogy hirdetői legyen a megújhodásnak, akik nem szűnnek meg fáradhatatlan harcosai lenni azoknak az eszméknek, amik a nemzeti létfennmaradásnak biztosítékai közéletünknek két jelese tarthat e címen igényt hálára és elismerésre... Az egyik nagy volt mint szónok, mint államférfi, tudásával hírnevet, dicsőséget szerzett önmagának, díszt nemzetének, a másik nagy volt mint költő, mint publicista. Mindkettő dísze lehetett egy boldog nemzet közéletének és társadalmának." Az egyhangú döntést 1921. január 5-én hozta meg a képviselőtestület, amelyet Apponyi Albert emelkedett hangú levélben köszönt meg: "Makó város közönségének. Közéleti működésem félszázados évfordulója alkalmából az ország számos önkormányzati testülete abban a kitüntetésben részesített, hogy díszpolgárává méltóztatott megválasztani. Honfitársaimnak, e díszes polgári jutalomban megnyilvánult, s nekem mindenek között legjobban eső bizalmát életem legbecsesebb emlékei között fogom megőrizni. Minthogy e kitüntető megemlékezések nagyszáma miatt lehetetlenség, hogy hálámnak minden egyes helyen személyesen adjak kifejezést, jelen írással mondok a nagyérdemű közönségnek magyar szívem egész melegével köszönetet azért, hogy engem díszpolgárrá választással otthonába fogadott, őszinte örömömre fog szolgálni, ha polgártársaim kulturális és gazdasági boldogulása érdekében Isten kegyelméből teljes mértékben élvezett szellemi és testi erőmet az otthon szeretetéből fakadó melegséggel latba vethetem. — Fogadja a város közönsége őszinte, hazafias 20