Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Függelék - A Márciusi Front 1938. évi programjának második (töredékes) változata
olyan politika, amely maga is ezekkel az eszközökkel indul. — Akár a magyar munkásság, akár a magyar parasztság osztályharca nem hozza meg az osztályuralom megszűntét, — bármily sikeres legyen is; azt csak a magyar nép minden tagjának teljes embertudata és minden osztály (uralom szó átütve) elnyomás ellen való kemény föllépés építheti föl. A mi eszközünk nem az osztályharc, hanem a magyar nép harca osztálytudatos és osztályharcos urai ellen. Az állam a magyarság népi-társadalmi egységének a megtestesítője s mert hisszük, van értelme annak, hogy a magyarság egy politikai-gazdasági-kulturális közösséget alkot, — olyan államot akarunk, amely valóban a magyar nép összességéé. — Tagadjuk azt az osztálynemzeti államot, amely közjogi eszközökkel tartja fönn az osztályok uralmát, tagadjuk azt a liberális-osztályállamot, amely a külsődleges demokrácia örve alatt szabad uralkodást enged a hatalmasabb osztályoknak a gyöngébbek fölött és tagadjuk azt a totális-államot, amely — akár fasiszta, akár bolsevista legyen az — az uralkodó párt vagy a diktátor kezében tartott államhatalmat teszi meg a társadalom mindenható urává. — Mi olyan demokratikus népállamot (államot szó átütve) akarunk, amely minden aktusában az osztatlan közösség akaratát valósítsa meg s állami föladatait abban találja meg, hogy védi, szervezi és igazgatja a társadalom életműködését, nem pedig korlátozza, megbénítja és közösségellenes hatalmi törekvéseknek állítja szolgálatába. Bízunk a demokrácia kipróbált eszközeiben, de nem tévesztjük össze a demokráciát a demokratikus államigazgatás történelmi eszközeivel. Elengedhetetlennek (Fontosabbnak szó fölé ceruzával bejelölve) tartjuk azt, hogy a vezetők kiválasztása és a vezetés ellenőrzése a nép kezében legyen, minthogy a kihasználható, vagy kijátszható demokratikus külsőségek épsége őriztessék féltőn. (minthogy szótól féltőn szóig ceruzával kihúzva, oldalt, a margón megjelölve szintén ceruzával.) A törvényhozó hatalom egyetlen szerveként az általános, egyenlő és a nőkre is kiterjedő titkos választójog alapján választott országgyűlést tartjuk helyesnek. A felsőház minden formájában osztályuralmi törekvések segítője és védelmezője. Az érdekképviseleti parlament pedig nem töltheti be jól az állam igazi szerepét: szakokra és csoportokra tekint, holott a (állam szó átütve) nép összeségének egyetemes szervezete. — A magyar állami igazgatás (utóbbi szó ceruzával bejelölve) tehetetlenségét és a néptől való elszakadását (...tői az elszakadását szóig ceruzával bejelölve, eredetileg népeilenesség) az tette lehetővé az elmúlt évszázad alatt, hogy a végrehajtó hatalmat kezében tartó bürokrácia önálló hatalommá nőtt (ki!) és egy külön (a külön szó ceruzával bejelölve, eredetileg úri) rend hűbéres birtokának tekintette az államigazgatás hivatalait. — Azt az osztályt szolgálta ez a bürokrácia — egyszer a földbirtok urait, máskor a tőke birtokosait — amelyiknek a hatalma éppen nagyobb volt. — Az állam végrehajtó hatalmát mi csak a nép kezében, vagy a nép közvetlen ellenőrzése alatt tudjuk jó helyen.— A kormányzás és a központi igazgatás hatáskörét a mainál sokkalta kisebbnek akarjuk látni és annak a gyakorlását a nép képviselőivel szemben (vei-tői ceruzával bejelölve, az előtt szó helyére, amely ceruzával át van húzva) komolyan felelős kezekbe (akarjuk szó átütve) kívánjuk helyezni.— Az maradjon csak kormányzati és központi végrehajtói kezekben, ami elengedhetetlenül országos áttekintést és egységes irányítást kíván. A végrehajtó hatalom teljessége — elkerülhetetlen kivételekkel — legyen a népi önkormányzatok kezében. — A komoly népuralom helyi önkormányzatot és az igazgatás állandó helyi ellenőrzését követeli meg, ki kell tehát építeni a magyar társadalom önkormányzatának teljes rendszerét.— A vármegyék mai formájukban nem a népi önkormányzat testületei, hanem az 115
